Az anyagi lehetőségeinken túlmutató bőkezűség nem az önzetlenségről, a nagylelkűségről szól, hanem valójában belső hiányt kompenzál a szakemberek szerint. De mit is ellensúlyozunk, és miért költünk pénzt túlzásba víve, amikor valójában nem tehetnénk meg?
„A pénzügyi nagyvonalúság lehet szeretetnyelv, önbizalomhiány elfedése, vagy akár egy mélyebb, gyerekkorból hozott minta is – kezdi Hennel Éva mediátor, mentálhigiénés szakember. – Sokan úgy érzik, ha adakozóbbak, akkor szerethetőbbek, értékesebbek lesznek a környezetük számára. Gyakran tapasztalható ez olyan embereknél, akiknek az önértékelése nem stabil, és úgy próbálják elfogadtatni magukat, hogy anyagi áldozatokat hoznak másokért.”
A bőkezűség és ami mögötte van
- Törődés: Sokaknak a pénzköltés arra szolgál, hogy így mutassák ki a szeretetüket, a törődésüket. Ez akkor okozhat nehézséget, ha a másiknak egészen más a szeretetnyelve, és jobban értékeli például az együtt töltött minőségi időt vagy akár az érintést.
- Szeretetreméltóság: „Az is előfordulhat, hogy valaki úgy érzi, ha nem tud adni, akkor nem is érdemli meg a szeretetet. Ez különösen azoknál lehet jellemző, akik gyerekként azt tanulták meg, hogy az ajándékok és az anyagi gondoskodás egyenlő a szeretettel” – mondja Hennel Éva.
- Hatalmi játszma: Az emberek jelentős része számára a pénz nem csupán egy eszköz, hanem a siker, a hatalom és a társadalmi státusz szimbóluma. Azok, akik bizonytalanok az önértékelésükben, gyakran azt gondolják, hogy ha tehetősnek mutatkoznak, akkor nagyobb tiszteletet, elismerést és figyelmet kapnak másoktól. „Aki fizet, az irányít. Ezzel a gesztussal öntudatlanul is azt akarják sugallni, hogy ők a helyzet urai, akár engedik ezt az anyagi lehetőségeik, akár nem. Ez gyakran a bizonytalanság vagy az elveszettség érzéséből fakadhat: ha nem érzem magam elég erősnek vagy értékesnek, akkor a pénzemmel próbálok pozíciót szerezni a kapcsolataimban.”
- Önbeteljesítő módszer: Sokan hisznek abban, hogy ha gazdagként viselkednek mások előtt, akkor előbb-utóbb azzá is válnak. De ha valaki mindig többet költ, mint amennyit megengedhetne magának, az hosszú távon pénzügyi csődhöz vezethet.
- Jobb adni, mint kapni: „Sokunkban gyerekkorunkban rögzült az a hitrendszer, hogy jobb adni, mint kapni. Ha ezt a mintát nem kérdőjelezzük meg, könnyen előfordulhat, hogy folyamatosan többet adunk, mint amennyit valójában tudnánk” – magyarázza a mentálhigiénés szakember.
Ez is érdekelhet: Anya, feleség, szerető: miért lépsz bele egy bizonytalan viszonyba 40 év felett?
Megvásárolt szeretet
Akinél a nagyvonalúság egy eszköz arra, hogy szeretetet, figyelmet vagy elismerést váltsanak ki másokból, azok minél többször kapnak pozitív visszajelzést, annál inkább megerősödik bennük a hit, hogy az értékességük és a kapcsolataik fenntartása a nagylelkűségükön múlik. Ez viszont hosszú távon önértékelési problémákhoz és akár anyagi lenullázódásához is vezethet.
Amikor tudatosan figyelünk a saját motivációinkra, és megtanuljuk, hogy nem kell a szeretetet vagy az elismerést „megvennünk”, akkor valóban szabadon dönthetünk arról, hogyan és kinek adunk.
Mert adni jó, de csak akkor, ha valóban van miből, és ha az adás nem önmagunk háttérbe szorításából fakad.
Így ne nyújtózkodjunk tovább, mint ameddig a takarónk ér!
- Minden alkalommal, amikor automatikusan fizetnénk más helyett, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: „Miért érezzük ezt szükségesnek? Mit várunk cserébe a másiktól?”
- Állítsunk fel határokat. Gyakoroljuk, hogy nemet mondunk, vagy javasoljuk a közös költségviselést.
- Engedjük meg másoknak is, hogy ők adjanak nekünk. A kapcsolatok nem csak arról szólnak, hogy folyton mi adunk, el is kell tudni fogadni a másiktól: az egyensúly megteremtése elengedhetetlen.
- Az anyagi bőkezűség helyett próbáljunk meg más módokat találni arra, hogy kifejezzük az értékességünket és a szeretetünket mások felé. Az odafigyelés, az idő, az elismerő szavak és a támogatás sokkal mélyebb kötődést eredményezhet, mint a pénzbeli gesztusok.
Fotó: Getty Images
