A pszichológusoknak van erre egy neve: Smiling Depression vagy magasan funkcionáló depresszió. És sokkal gyakoribb, mint gondolnád.
A tökéletes illúzió: amikor a depresszió színjátékká válik
Felejts el mindent, amit a depresszióról tudni véltél. A sztereotípia a hónapokig ágyban fekvő, a világtól elzárkózó ember, de ez csak az egyik oldala az érmének. A másik oldal sokkal alattomosabb: olyan emberek, akik belső harcaikat annyira ügyesen titkolják, hogy még a legközelebbi barátaik sem veszik észre.
Neves pszichiáterek különösen alattomos depressziót látnak ebben a jelenségben. Az érintettek maszkot viselnek, nem csak képletesen, hanem szó szerint is. Mosolyognak, miközben belül összetörnek. Működnek, miközben üresnek érzik magukat.
Segítenek másoknak, miközben nekik lenne szükségük segítségre.
Ez a rejtett forma gyakran évekig kezeletlen marad, hiszen senki nem gyanakszik, nem nyújt segítő kezet. Ezeket az embereket erősnek látják, olyanoknak, akikre mindig számíthatnak. Pedig gyakran ők azok, akik a legtöbbet szenvednek.
Ez is érdekelhet
A perfekcionizmus veszélye
A rejtett depresszióval küzdő emberek gyakran kimerítő vágyat éreznek a tökéletességre. Nem az egészséges ambícióról van szó, hanem egy fárasztó, soha véget nem érő tökéletesség-keresésről. A pszichológusok szerint a perfekcionizmus gyakran egy megküzdési stratégia: mint egy érzelmi sebtapasz a megrendült önértékelésre. Ezek az emberek gyakran szinte kényszeres perfekcionizmust fejlesztenek ki, és tudattalanul azt gondolják: „Ha csak elég tökéletes vagyok, akkor szerethető vagyok.”
Lehetetlen elvárásokat támasztanak magukkal szemben, végtelen teendőlistákkal hajszolják magukat. Ismersz valakit, aki mindig új projekteket kezd, tíz dologban egyszerre elkötelezett, és közben állandóan hangsúlyozza, hogy „elfoglalt, de boldog”? Figyelj rá – ez több lehet, mint egyszerű aktivitásvágy. Ezek az emberek nem tudnak egyszerűen lazítani. A megállás azt jelentené, hogy a sötét gondolatok teret kapnak, és ez az utolsó dolog, amit akarnak.
A segítőkészség csapdája
A túlzott segítőkészség valójában figyelmeztető jel lehet. A rejtett depresszióval küzdők gyakran merülnek el mások problémáiban, mert ez eltereli a figyelmüket a sajátjukról. Ők érzelmi szuperhősökké válnak, akik mindig ott vannak, de soha nem kérnek segítséget. A szakértők a magas funkciójú depressziót különösen alattomosnak tartják, mert az érintettek erős kontrolligényt fejlesztenek ki.
Nemcsak mások iránti szeretetből segítenek, hanem azért is, mert ez ad számukra értelmet és értéket, amit a saját életükben hiányolnak. Olyan, mintha létezésüket a mások háláján keresztül próbálnák megvásárolni. Elég szomorú, ha belegondolunk.
Finom jelek felismerése
De hogyan ismerheted fel a mesterien rejtőzködőket? A jelek finomak, de ha tudod, mire figyelj, hirtelen nagyon nyilvánvalóvá válnak:
- Nem tudnak nemet mondani, még ha teljesen túlterheltek is.
- Folyamatosan bocsánatot kérnek olyasmiért, ami nem igényel bocsánatkérést.
- Közösségi média posztjaik mindig tökéletesen pozitívak.
- Érzelmileg elérhetetlennek tűnnek, a „Hogy vagy?” kérdésre mindig azt válaszolják: „Minden rendben, csak fáradt vagyok”
- A fáradtság lesz az univerzális kifogásuk – de a kulisszák mögött gyakran álmatlanság, krónikus kimerültség és belső üresség uralkodik.
A foglalkoztatottság maratonja
Egy feltűnő jel az állandó tevékenységkényszer: ezek az emberek szó szerint minden pillanatot megtöltenek programokkal, kötelezettségekkel. Nem azért, mert szeretnek elfoglaltak lenni, hanem mert a megállás azt jelenti, hogy egyedül maradnak a gondolataikkal.
Ők az elsők, akik önként jelentkeznek túlórára, hétvégén több programot teljesítenek, és még egy online kurzust is elvégeznek. Kívülről lenyűgözően produktívnak tűnnek, belülről azonban kétségbeesett menekülésnek érzik önmaguk elől. Olyan, mint egy hörcsög a futókerékben – mindig mozgásban van, de valójában sehová sem jut. A különbség? A hörcsög tudja, hogy körbe-körbe fut. Ők nem.
Amikor a teljesítmény teher lesz
Sok rejtett depresszióval küzdő ember kívülről rendkívül sikeresnek látszik. Előléptetéseket kapnak, dicsérik őket az elkötelezettségükért, példaképként tekintenek rájuk. De pont ez nehezíti a helyzetüket.
Hogyan ismerhetnék el, hogy szenvednek, ha mindenki más erősnek és sikeresnek látja őket? Érzelmi ördögi kör alakul ki: a siker erősíti a maszkot, a maszk megakadályozza a segítségkérést, a segítség hiánya erősíti a depressziót, ami miatt az érintettek még többet kompenzálnak. Olyan, mintha egy szabadulószobában lennél, de mindenki kívülről azt hiszi, hogy már megtaláltad a kulcsot.
A láthatatlanság veszélye
A rejtett depresszió legnyugtalanítóbb része, hogy gyakran csak majdnem túl későn ismerik fel – sokszor még maguk a betegek is. A Smiling Depression-nal küzdőknél nagyobb a hirtelen összeomlás kockázata, mert tartalékaik végső kimerüléséig hordják az álcát magukon.
Kihullanak a figyelem hálójából, mert nem felelnek meg a depresszió klasszikus képének. A barátok nem aggódnak, az orvosok nem vizsgálnak, és az érintettek gyakran azt gondolják:
„Nekem nem lehet olyan rossz, még működöm.”
De a működés nem egyenlő az élettel, és itt van a probléma.
Hogyan lehet tényleg segíteni
Ha megtanulod felismerni a megfelelő jeleket, segíthetsz azoknak, akik a környezetedben vannak, mielőtt teljesen összeomlanának.
- Figyelj arra, aki mindig másokért van ott, de soha nem beszél magáról.
- A szakértők azt javasolják, hogy mutasd meg nekik: rendben van, ha ők nincsenek rendben. Hogy a gyengeség nem gyengeség, hanem bátorság. Hogy értékesek, nem azért, amit tesznek, hanem azért, akik.
- Ahelyett, hogy a szokásos „Hogy vagy?” kérdést tennéd fel – amire automatikusan „Jól, csak fáradt vagyok” a válasz –, próbálj konkrétabb lenni: „Mostanában fáradtnak tűnsz. Mi foglalkoztat?” Vagy még direktebb módon: „Úgy érzem, mindenki másról gondoskodsz, de ki gondoskodik rólad?”
Apró gesztusok, nagy hatás
Kínálj konkrét segítséget, még ha azt mondják, nincs rá szükségük. A rejtett depresszióval küzdők gyakran elfelejtetik, hogyan fogadjanak el támogatást. Szükségük van valakire, aki finoman, de határozottan áttöri az önellátásuk falát.
Mondj olyasmit, mint: „Ma este hozok neked vacsorát”, ahelyett, hogy „Szólj, ha szükséged van valamire.” A különbség? Az első konkrét ajánlat, amit nehezebb visszautasítani. A második udvarias frázis, amit biztosan nem fognak elfogadni.
Az út a gyógyuláshoz: fény az alagút végén
A legfontosabb: a Smiling Depression kezelhető. Az első és legnehezebb lépés a felismerés – mind kívülről, mind az érintett személy részéről. Sok ember tartja a felismerés pillanatát egyszerre ijesztőnek és felszabadítónak.
- Ijesztő, mert rájönnek, mennyi ideje szenvednek.
- Felszabadító, mert végre nevet adhatnak az érzéseiknek, és megértik, hogy nem őrültek.
A magas funkciójú depresszióval küzdők gyakran nagyon jól reagálnak a terápiára, mert már sok önreflexiós képességet kifejlesztettek. Csak meg kell tanulniuk ezeket a képességeket önmagukra alkalmazni, ne csak másokra. A kognitív viselkedésterápia és adott esetben gyógyszeres támogatás hatékonynak bizonyultak.
A legfontosabb, hogy felismerjék, hogy szükség van segítségre.
A rejtett depresszió olyan, mint egy jól őrzött titok, amely egyre nehezebb teher. De a titkok elveszítik hatalmukat, ha megosztják őket. Ha felismered ezeket a jeleket valakin – vagy akár magadon –, most már tudod: nem vagy egyedül, nem a te hibád, és van segítség. Néha az első lépés a gyógyulás felé egyszerűen az, hogy megértsük: a maszkot le lehet venni. Nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy szeressenek. És teljesen rendben van, ha néha gyengék vagyunk, mert éppen ez tesz emberivé.
Forrás: mythai
Fotó: archív
