1937-ben Sylvan Goldman amerikai szupermarketlánc tulajdonos gondolt egy nagyot: kerekes kocsikra kellene cserélni a bevásárlókocsikat, hogy az emberek többet vásároljanak. Nem kellett sokat várni, megszületett az első bevásárlókocsi, ami mára a teljes kiskereskedelmi ágazat és a modern fogyasztás szimbólumává vált.
Olyannyira, hogy ma már kutatják is, hogyan bánunk ezekkel a jelentéktelennek tűnő tárgyakkal. A pszichológusok szerint a jellemedről és az erkölcseidről is árulkodhat, hogy mit csinálsz a kocsival bevásárlás után. Az elméletnek még neve is van: ez a shopping cart-theory, vagyis a bevásárlókocsi-elmélet – írta a Konsyse.
Hogy macskás vagy-e vagy kutyás, későn fekszel-e vagy korán a tyúkokkal, mind mind adott már okot a pszichológusoknak, hogy ktassanak minket. A Pueblo Star Journak cikke szerint a szakértők négy csoportba osztják az embereket aszerint is, hogy hogyan bánnak a kocsikkal.
1. Az elhagyó: a kényelem fontosabb a figyelmességnél
Néhány vásárló a parkolóban hagyja a bevásárlókocsiját, gyakran egy járdaszegélynek tolva, vagy a parkoló autók közé beszorítva. Ez a viselkedés olyan személyiségtípusra utal, aki a személyes kényelmét helyezi előtérbe a közösségi felelősségvállalással szemben.
Ők az élet más területén is hajlamosabbak kerülni azokat a feladatokat, amelyek nem járnak közvetlen haszonnal, vagy extra erőfeszítést igényelnek jutalom nélkül. Viselkedésüket azzal magyarázzák, hogy majd valaki – példéul a bolt egyik alkalmazottja – úgyis visszaviszi a kocsit a helyére, hiszen neki „ez a feladata”.
A „nem visszavivőket” csak a pillanat érdekli, az nem, hogy másoknak ezzel mit okoznak. Csak az fontos, hogy nekik mi a kényelmes, olyan ügyekkel nem foglalkoznak, ami többeknek is hasznos lehetne.
Ez is érdekelhet
2. A visszahordó: felelős a környezetéért és figyelmes
A vásárlók nagy része visszaviszi a kosarát a kijelölt kocsibeállóba. Ők személyesen is érzik a felelősségüket és a társadalmi ügyek iránt is felelősnek érzik magukat. Megteszik ezt a kis kényelmetlenséget, mert másoknak hasznos. Ez a személyiségtípus valószínűleg nagyra értékeli a rendet, az elszámoltathatóságot és a közös terek tiszteletben tartását.
Ezt a mentalitást alkalmazzák az élet más területein is, mint például a társadalmi normák betartása, a munkahelyi megbízhatóság és a jól szervezett élet fenntartására. Figyelmességük miatt gyakran mások is így állnak hozzájuk.
3. A szervező: több lépés, bonyodalom
Néhány vásárló nemcsak visszaviszi a kosarát, hanem időt szán arra is, hogy megfelelően rendszerezze az ott található kocsikat, hogy mind szépen elférjen a helyén. Ez a pedáns viselkedés olyan személyiségre utal, aki értékeli a struktúrát, a hatékonyságot és a tudatosságot.
Ők gyakran olyan emberek, akiknek szervezőkészsége amúgy is erős, figyelnek a részletekre és szeretnek a többieknél egy kicsit jobban hozzájárulni a dolgokhoz. Ezek azok az emberek, akik szabadidejükben összeszedik a szemetet a közeli parkban, és ezt másoktól is elvárják. Felelősségvállalásuk kiterjed a kollégáikra és a barátaikra is.
4. A túlteljesítő: felülmúlja az elvárásokat
Néhány kiválasztott nem is csak a parkoló egy távoli pontján lévő gyűjtőállomásig, hanem az üzlet bejáratáig tolja vissza a bevásárlókocsit, hogy biztosan minden utána következő találjon majd magának kosarat. Ez a típus rendkívül lelkiismeretes, céltudatos, sőt talán maximalista is.
Szeretik mindig azt tenni, amit „helyes dolognak” tartanak, függetlenül attól, hogy megdicsérik-e őket vagy sem. Sok vezető, mentor kerül ki közülük, a túlteljesítés iránti hajlamuk a szakmájukban és a társadalmi ügyekben is jelentkezik.
Fotó: gettyimages
