Csüngő japánakác, a bohókás
A csüngő japánakác egy igazán bohókás megjelenésű, viszonylag alacsony fa. Nevét a csüngő ágrendszeréről és a boltozatos koronájáról kapta. Ennek a lombhullatónak az alapfaja akár a 20-25 métert is elérheti, ám a csüngő fajta magassága attól függ, hogy mekkora törzsre oltják – általában 2–4 méter közötti. Növekedése középerős. A napos helyet kedveli, humuszban gazdag, jó vízháztartású talajba ültessük. Betegségekkel szemben ellenálló. Nagyobb kertekbe, előkertekbe, parkok kiemelt helyeire, szoliternek ültessük.
- Tipp: A csüngő fáinkat az első években tavasszal mindenképp metsszük, különben besűrűsödnek, és elvesztik kecsességüket!
Japán díszcseresznye, a rózsaszín oszlop
Kertünk topmodelljei: az 5 legszebb díszfa a lombok és virágok szerelmeseinek
Az oszlopos Amanogawa díszcseresznye különösen egyedivé varázsolja kertünket, főként tavasszal, amikor gyönyörű, halvány rózsaszín virágok borítják be az egész koronát. Nem is nő túlságosan magasra, mindössze 5 méter a végleges mérete, így kisebb kertekbe is bátran ültethetjük, főként, hogy a koronája sem terebélyes, inkább felfelé törekvő. Tág tűrőképességű növény, bármely talajban jól fejlődik. A napos helyet nagyon meghálálja. Önálló faként ültessük, mert úgy érvényesül igazán. Metszést nem igényel, rendszeres permetezést sem, csak eseti kezelést.
- Tipp: Bátran szervezzünk a fa alá pikniket, varázslatosan romantikus, ha virágba borul!
Virágos gömbkőris, a fehér csoda
A virágos kőris Mecsek fajtája gömb koronájú, lombhullató fa, a magassága az oltás helyétől függ. Kezdetben igen lassan nő,
húszéves korára éri el a 3 méter széles koronát, gyönyörű, dús fává cseperedik. A szárazságot jól tűri, a napot pedig kimondottan kedveli. Gyakran látni a forgalmas utak mellett virulni,
mivel jól viseli a szennyezett levegőt és talajt is. Csodaszép, fehér virágai tavasszal pompáznak.
- Tipp: Ha túl nagyra nő, akkor a koronaágait nyugodtan vágjuk vissza, a számunkra megfelelő méretre!
Spirál- vagy mancsufűz, a csavaros szépség
A spirálfűz akár 10-15 méter magasra növő díszfa. Nevét az igazán különleges, lándzsás leveleiről és csavarodó ágairól kapta. A talajban ugyan nem válogat, de a fényt különösen igényli, így mindenképpen napsütötte helyre ültessük. A vízre kimondottan szomjazik, ezért gyakran, bőséggel kell öntözni. Szoliterként mutat igazán, mivel nemcsak magas, de terebélyes, látványos is. Fehér és sárga barkavirágzata tavasszal nyílik.
Páfrányfenyő, a természetes legyező
A páfrányfenyő, azaz a Ginkgo biloba elágazó, idősebb korában terebélyes, 30-40 méter magas lombhullató fa. A több száz éves fák törzsén és alsó ágain egy különleges képződmény figyelhető meg: ezek a lenyúló, hengeres hajtások akár többméteres hosszúságot is elérhetnek, és a talajhoz érve gyökeret eresztenek, majd ebből is újabb törzs fejlődik.
Koronája kúp alakú, de a törzsre oltott változatok közül például a Horisontalisnak lapított formája van. Levelei is különlegesek, a hajtásokon csokorban ülnek a középen behasított, legyező alakú levelek, amelyek sokszor csak májusban kezdenek kifejlődni, őszre pedig élénk, aranysárga színűek lesznek. Napos helyet és tápanyagban gazdag, nem túl száraz talajt kedvel. Kezdetben lassan fejlődik, terebélyesedni is csak 30-40 év után kezd. A kifejlett példány eléri a 30-40 méter magasságot, a törzs átmérője akár 5 méter is lehet. Igen hosszú életű, számos 2000 év körüli példány is található belőle a természetes élőhelyén.
- Tipp: A páfrányfenyő önmagában szoliterként, de fasorként is igen mutatós!
fotó: pexels, fotolia
