Nyáron díszítenek, télen alszanak
A díszfüvek többsége évelő. Ezeknek a föld feletti része ősszel elhal, és csak a föld alatt élő részeik telelnek át. Tavasszal tőosztással vagy magvetéssel szaporíthatjuk őket. Amelyik nem hal el, azt a tél beállta előtt kötözzük össze, hogy a hólé ne férkőzzön be a tövek közé, illetve a hó súlya alatt ne rogyjon meg!
A magvetés menete
A magvetést szintén tavasszal végezzük, április elején. A magokat cserépbe vagy ládába vessük, a talaj legyen laza, homokos, tápanyagban gazdag, és belekeverhetünk egy kevés tőzeget is. A cserepeket a kert egy védett, félárnyékos helyére tegyük, majd ha a növények kicsíráztak és megerősödtek kissé, akkor napos helyre ültessük őket.
A tőosztás titka
Osztás előtt a töveket nedvesítsük be, majd szedjük szét részeikre. Ezután vagy tegyük őket a már előkészített helyükre a kertbe, vagy ültessük őket cserépbe. Utóbbira inkább a pampafűnek vagy a japánfűnek van szüksége, hogy új gyökérlabdát fejlesszenek, megerősödjenek. A cserepeket a kertben tegyük félárnyékos helyre, és pár hétig tartsuk nedvesen. Az új gyökérzet kifejlődése után – a földlabdával együtt – végleges helyükre ültethetjük a növényeket. Jól tömörítsük a talajt a tövek körül, és alaposan öntözzük be!
Deres csenkesz
A deres csenkesz különleges, örökzöld, kék leveleivel ékesíti a sziklakertünket vagy az ágyásszegélyünket. Ez az alacsony, mindössze a 30-50 centis díszfű a teljesen napos, meleg és száraz helyeken érzi igazán jól magát, azonban a vizes helyeket nem tűri. Tavasszal tisztítsuk meg bokrait az elszáradt levelektől, és legalább kétévente egészen vágjuk vissza!
Évelő díszköles
Parádés díszfüvek: a 6 legszebb növény a kertbe, szaporításuk és gondozásuk
A díszköles akár 2,5 méter magasra is megnő, vastag szárat növeszt, szőrözött levélcsomóival és fölfelé álló kalászaival mutatós lakói a kertünknek. A telet nem bírja túl jól, ezért hideg időben takarással kell gondoskodni a védelméről.
Japánfű
A japánfű 3 méteresre is megnőhet. Nádszerű levelei hegyüknél kissé visszahajlók, így igazán különlegesek. Legyező alakú, széles kalászvirágzata csak késő nyáron jelenik meg, de elég sokáig friss marad. Teljes napot kíván, és nagy helyet igényel. Télálló ugyan, de kemény hidegben célszerű lombbal letakarni.
Tollborzfű
A tollborzfű ritka, egynyári fajtákhoz tartozik. Minden évben újra és újra el kell vetnünk. Óriási, rózsaszínű kalászvirágzata egészen a fagyokig díszíti a kertünket. Ezeket a díszeket vágjuk le, amikor magjaik szinte teljesen beértek, majd szellős, hűvös helyen szárítsuk meg azokat. Megtisztítás után tegyük egy zacskóba, és következő tavaszig száraz, hűvös helyen tároljuk. Márciusban ültessük a magokat cserepekbe, majd májusban a végleges helyükre. A teljes napfényt és a tápdús talajt szereti igazán, ha ezt megkapja, akkor hamar elbokrosodik.
Zebrafű
A zebrafű levelei sárgán csíkozottak. Igen magasra nő. Ha nem tőosztással szaporítjuk, nem lesz sárga csíkos, hanem zöld marad. Az üde, nedves és napfényes helyeket kedveli. Barnáspiros bugái a felálló szárak csúcsán fejlődnek ki.
Aranyréti ecsetpázsit
Az aranyréti ecsetpázsit az egyik legszínesebb, sárga levelű füvek egyike. Csomós növekedésű sárgás színű, sárgászöld csíkos levelű díszfű. Virágbugái májustól júliusig ragyognak, ez alatt a magassága eléri a 110 centit, utána már csak 30-35 centis lesz. Szereti a teljes napot, a nedves, termékeny talajt, de forró, száraz helyeken nem érzi jól magát.
Fotó: profimedia, gettyimages
