Kötözésre fel!
Sokszor ültetünk cserjéket a kertbe, hol a virágjaikért, hol a zöldtömegükért vagy a formájukért. Ősszel talán a formájukért tartott bokrokkal, cserjékkel van a legtöbb munka, annak érdekében, hogy a zord, téli időjárás nehogy tönkretegye őket.
Az oszloposokat és a gömböket sajnos egy jelentősebb havazás könnyen szétnyomja, és hiába rázzuk le a felesleges súlyt a lombozatukról, nem áll helyre a formájuk. Megelőzésképpen tehát érdemes összekötni a lombjukat.
Ez elvégezhető egy egyszerű kötéllel, melyet spirálvonalban körbetekerünk a lombozaton, a tőtől felfelé, úgy, hogy összefogja azt. Az oszlopos növekedésű növényeket érdemes kikarózni, és a karóhoz több ponton rögzíteni, nehogy az összekötözött koronával együtt, erős, szeles hóesésben, esőben, kiboruljon tövestől.
Nyírjunk okosan!
A sövényekben is nagy kárt tehet a hó, illetve az ónos eső által rájuk rakódó pluszsúly is. A sövényeket persze körbekötni nem lehet, hacsak nem oszlopos örökzöldekről van szó, és nincsenek összenyírva. Nyírott sövénynél a legjobb, ha ősszel, még egyszer utoljára megnyírjuk őket, így a hajtások már nem fogják annyira kifelé húzni a töveket.
Amit még érdemes mérlegelni, az a sövény formájának kérdése. Sokan az egyszerű, hasáb, téglaformára nyírják a növényeket. Ennél azonban az enyhén trapéz alakúra nyírt sövények még a hótakaró alatt is jobban tartják az fazonjukat.
Takarót rájuk!
Az utóbbi időben számos mediterrán térségből származó növényről kiderült, hogy jobban bírja a telet, mint gondolnánk. Ezért inkább kiültetjük, és nem dézsában teleltetjük őket. Azonban nem árt vigyázni velük! Mivel a hazai klíma számukra nem természetes, jobb, ha nem kockáztatunk, és gondoskodunk számukra némi takarásról, ha túl hidegre fordulna az időjárás.
A selyemmirtusz, a díszbanán, és hidegebb teleken még a füge is meghálálja, ha télire lombot, szalmát hordunk a tövére. Így, ha vissza is fagynak, tavasszal, a lombtakaró elbontása után kihajtanak tőről, és új korona nevelhető belőlük.
Ráadásul a lombtakaró alatt nehezebben szárad ki a föld is. Zavaró lehet, hogy az összegereblyézett telken a szél a takarásra felkupacolt leveleket szétfújja. Ez ellen csak úgy védekezhetünk, ha a lombkupacot körbekerítjük valamilyen szövettel, hálóval.
Indul a hajtásstop!
A cserjéket ne metsszük ősszel, ezt a munkálatot hagyjuk meg tavaszra, amikor is a fagy és hó kára után bőven lesz mit nyesegetnünk, és így még véletlen sem hajtanak ki új sarjak, ha enyhébb a november és a december.
A friss hajtás ugyanis nem lesz télálló. Csak a megfelelően fásodott vesszők viselik el a zord időjárást, ezért is csökkentjük az öntözés mennyiségét ősztől, hogy a hajtásnövekedés lelassuljon, leálljon.
Lepkekabóca és puszpángmoly
Sajnos kevés az olyan bokor és cserje, amin ne jelenne meg manapság az amerikai lepkekabóca. Először fehér vattacsomókat és fehér, érintésre elpattanó állatokat tapasztalunk
a növényeinken, főleg a cserjék friss vesszein. Később ez az állat kis, szürkés, repülésre képes, sima testet ölt, és immár érintésre nem elpattan, hanem a vessző takarásába sétál.
Jópofa játék sétáltatni, de igen bosszantó a jelenléte, mert ugyan elsőre csak csúnya lesz a bokor tőle, ám később már korai lombhullás tapasztalható a szívogatása nyomán. A populációjának valószínűleg egy nagyon hideg tél tudna gátat szabni, ami az utóbbi években nem volt, így permetezni kell.
Az utolsó kezelés ősszel aktuális, minél előbb, mert az állat is készül a télre, és elvonul tojást rakni. Ellene Decis és Mospilan keverékével érdemes védekezni. Alaposan fújjuk körbe a cserjéket, különösen a sarjakkal teli részeket, mert az a kedvenc búvóhelyük.
A másik kártékony állat a puszpángok új gyilkosa, a selyemfényű puszpángmoly, mely ellen szintén ősszel kell védekezni. Néhány nap alatt végez egy bokorral, így fontos, hogy gyorsan lépjünk fel ellene! Szerencsére az előbbi szerkombináció a puszpángmoly ellen is hatásos.
Fotó: gettyimages
A videó AI alapú programmal készült.
