Három gázpalack robbant fel abban az égő házban, amiből Béres Attila két idős, beteg embert kimentett, miközben a szomszédok a hőségtől még a kertkaput sem merték megközelíteni. A vakmerő fiatalembert füstmérgezéssel vitték kórházba. Tatabánya külterületén, az egykori húsfeldolgozó üzem melletti völgyben bújik meg a 25 házak nevű lakóövezet. Azok élnek ott, akik a belvárosi lét helyett inkább a nyugalmat, a békét választották. Oda már nem jut el a város zaja, az erdő elég tűzifát ad télire, a konyhakertben pedig terem annyi zöldség és gyümölcs, ami egész évre elég a családnak. Marika néni és a mozgássérült Józsi bácsi emberemlékezet óta itt élt. A szomszédokkal mindig jó viszonyt ápoltak, de nehéz is lett volna veszekedniük, mert a néni nagyothallott, a bácsi pedig nehezen beszélt. Meredek betonlépcső vezet az elvadult kertjükbe, melynek közepén a porig égett ház maradványai – elszenesedett heverő, üszkös tetőgerendák – éktelenkednek. Az embermagasságú gaztenger árnyékában szüretre vár a paradicsom, mellette metszésre váró rózsabokor lengedezik.„Itt, a szomszédban laknak a párom szülei, éppen tévét néztünk náluk. Nyugalmasnak ígérkezett az a délután, amikor a kedvesem, Gina szokatlan zajra figyelt fel – emlékezik Attila. – Kinézett az ablakon, odakint füstöt látott. Először azt hitte, gazt égetnek, de a kíváncsiság nem hagyta nyugton. Amint kilépett a kertbe, szörnyű látvány fogadta: a szomszéd Marika néni háza lángokban állt. Elkiáltotta magát: tűz van, ég a ház!” Attila valaha bányászként dolgozott, a föld alatt hegesztett, aztán kamionnal járta a világot, most benzinkutas Tatabányán. Megszokta, hogy mindig gyorsan hozzon döntéseket. Bár félmeztelenül, egy rövidnadrágban ült a tévé előtt, csak a strandpapucsába ugrott, úgy szaladt ki a kertbe.
Nagyobb volt a baj, mint hitte
A férfi a szöges kerítésen lendületből átugrott a szomszédba, közben fél szemmel nyugtázta, hogy a lángok a faház mellett már a húsz méter magas fenyő csúcsát nyaldossák. Amint a földre huppant, éktelen durranást hallott a házból, akkor robbant fel az első gázpalack.
„A detonációból már tudtam, nagyobb a baj, mint hittem – mesélte a Meglepetésnek Attila. – Józsi bácsi kint állt az előtérben, Marika néni még bent, az ajtó mögött. A sokk miatt mozdulni sem tudtak. Irtózatos volt a hőség. Karon fogtam Józsi bácsit, kivezettem a házból, fel a betonlépcsőn, az utcára. Közben könyörgött, menjek vissza, mentsem meg Marika nénit.”
Mire Attila visszaért a házhoz, az idős asszony már a földön feküdt. A kezénél ragadta meg őt, de Marika néni bőre annyira megégett, hogy úgy nem tudta megtartani. Közben rengeteg forró füstöt és gázt lélegzett be, úgy érezte, megfullad. Ki kellett szaladnia a házból. Átkiabált a szomszédnak, hozzon vizet, amivel lelocsolja magát. Vizes testtel fordult vissza Marika néniért. Amint a bejárathoz ért, fölrobban a második gázpalack is. De Attilát ez sem állította meg. Ő sem tudja, hogyan hozta ki Marika nénit a házból. Leültette az utcára, akkor robbant a harmadik gázpalack. Szegény néni össze-vissza mászkált az utcán, a hős megmentője pedig a füstmérgezéstől elájult.
Ott lesz a kisfia születésénél
Amikor Attila magához tért, légszomjjal küszködött, szerencsére a tűzoltók gyorsan oxigénmaszkot húztak az arcára. Marika nénit mentőhelikopter vitte Pestre, a férjét és Attilát pedig szirénázó rohamkocsi a helyi kórházba. A szívét, a pulzusát és a légzését műszerek figyelték. Gina sietett hozzá a kórházba, könnyes szemmel kérlelte Attilát, legközelebb gondolkozzon, mielőtt bármit tesz, mert rosszul is végződhetett volna ez a kaland. Attilának nehezére esett a beszéd, de sikerült gyorsan megnyugtatnia a lányt.
„A benzinkúton a kollégáim és a barátok miután gratuláltak, azt kérdezték, eszembe jutott-e, hogy meg is halhattam volna? Tény, ha az égő házban ájulok el, azt nem élem túl. De ott és akkor nem gondolkodtam, hiszen minden másodperc számított. Sajnos Marika nénit a kórházban már nem tudták megmenteni, műtét közben meghalt. Józsi bácsi azóta felépült, de semmi hírem nincs róla.”
Ki hinné, hogy a mindig határozott Attila három évig csak távolról csodálta Ginát, akit nem mert megszólítani. Végül erőt vett magán, és randira hívta a lányt, majd hamarosan összeköltöztek, minden nap szerelmes levélkéket ír neki.
„Most a családom a legfontosabb, Ginának pedig állandó biztonságra és nyugalomra van szüksége, hiszen decemberre várjuk a kisbabánkat. Én is ott leszek majd, amikor a kisfiunk, Dominik a világra jön.”
Már nemcsak magáért felel
„Büszke vagyok a vejemre, most már tudom, hogy tényleg gondoskodó, jó apja lesz majd az unokámnak. De ezentúl sokkal óvatosabban kell élnie, jobb, ha kerüli a hősködést, mert ezentúl nem csak magáért, hanem a kisfiáért és az édesanyjáért is felelősséggel tartozik” — magyarázta Attila anyósa, Ágnes asszony.
