Riportok

Égő házból mentette ki Marika nénit és Józsi bácsit

Attila az életét kockáztatta az idős szomszédokért
égő ház, életmentés, riport

Három gázpalack robbant fel abban az égő házban, amiből Béres Attila két idős, beteg embert kimentett, miközben a szomszédok a hőségtől még a kertkaput sem merték megközelíteni. A vakmerő fiatalembert füstmérgezéssel vitték kórházba. Tatabánya külterületén, az egykori húsfeldolgozó üzem melletti völgyben bújik meg a 25 házak nevű lakóövezet. Azok élnek ott, akik a belvárosi lét helyett inkább a nyugalmat, a békét választották. Oda már nem jut el a város zaja, az erdő elég tűzifát ad télire, a konyhakertben pedig terem annyi zöldség és gyümölcs, ami egész évre elég a családnak. Marika néni és a mozgássérült Józsi bácsi emberemlékezet óta itt élt. A szomszédokkal mindig jó viszonyt ápoltak, de nehéz is lett volna veszekedniük, mert a néni nagyothallott, a bácsi pedig nehezen beszélt. Meredek betonlépcső vezet az elvadult kertjükbe, melynek közepén a porig égett ház maradványai – elszenesedett heverő, üszkös tetőgerendák – éktelenkednek. Az embermagasságú gaztenger árnyékában szüretre vár a paradicsom, mellette metszésre váró rózsabokor lengedezik.„Itt, a szomszédban laknak a párom szülei, éppen tévét néztünk náluk. Nyugalmasnak ígérkezett az a délután, amikor a kedvesem, Gina szokatlan zajra figyelt fel – emlékezik Attila. – Kinézett az ablakon, odakint füstöt látott. Először azt hitte, gazt égetnek, de a kíváncsiság nem hagyta nyugton. Amint kilépett a kertbe, szörnyű látvány fogadta: a szomszéd Marika néni háza lángokban állt. Elkiáltotta magát: tűz van, ég a ház!” Attila valaha bányászként dolgozott, a föld alatt hegesztett, aztán kamionnal járta a világot, most benzinkutas Tatabányán. Megszokta, hogy mindig gyorsan hozzon döntéseket. Bár félmeztelenül, egy rövidnadrágban ült a tévé előtt, csak a strandpapucsába ugrott, úgy szaladt ki a kertbe.

Nagyobb volt a baj, mint hitte
A férfi a szöges kerítésen lendületből átugrott a szomszédba, közben fél szemmel nyugtázta, hogy a lángok a faház mellett már a húsz méter magas fenyő csúcsát nyaldossák. Amint a földre huppant, éktelen durranást hallott a házból, akkor robbant fel az első gázpalack.
„A detonációból már tudtam, nagyobb a baj, mint hittem – mesélte a Meglepetésnek Attila. – Józsi bácsi kint állt az előtérben, Marika néni még bent, az ajtó mögött. A sokk miatt mozdulni sem tudtak. Irtózatos volt a hőség. Karon fogtam Józsi bácsit, kivezettem a házból, fel a betonlépcsőn, az utcára. Közben könyörgött, menjek vissza, mentsem meg Marika nénit.”
Mire Attila visszaért a házhoz, az idős asszony már a földön feküdt. A kezénél ragadta meg őt, de Marika néni bőre annyira megégett, hogy úgy nem tudta megtartani. Közben rengeteg forró füstöt és gázt lélegzett be, úgy érezte, megfullad. Ki kellett szaladnia a házból. Átkiabált a szomszédnak, hozzon vizet, amivel lelocsolja magát. Vizes testtel fordult vissza Marika néniért. Amint a bejárathoz ért, fölrobban a második gázpalack is. De Attilát ez sem állította meg. Ő sem tudja, hogyan hozta ki Marika nénit a házból. Leültette az utcára, akkor robbant a harmadik gázpalack. Szegény néni össze-vissza mászkált az utcán, a hős megmentője pedig a füstmérgezéstől elájult.

Ott lesz a kisfia születésénél
Amikor Attila magához tért, légszomjjal küszködött, szerencsére a tűzoltók gyorsan oxigénmaszkot húztak az arcára. Marika nénit mentőhelikopter vitte Pestre, a férjét és Attilát pedig szirénázó rohamkocsi a helyi kórházba. A szívét, a pulzusát és a légzését műszerek figyelték. Gina sietett hozzá a kórházba, könnyes szemmel kérlelte Attilát, legközelebb gondolkozzon, mielőtt bármit tesz, mert rosszul is végződhetett volna ez a kaland. Attilának nehezére esett a beszéd, de sikerült gyorsan megnyugtatnia a lányt.
„A benzinkúton a kollégáim és a barátok miután gratuláltak, azt kérdezték, eszembe jutott-e, hogy meg is halhattam volna? Tény, ha az égő házban ájulok el, azt nem élem túl. De ott és akkor nem gondolkodtam, hiszen minden másodperc számított. Sajnos Marika nénit a kórházban már nem tudták megmenteni, műtét közben meghalt. Józsi bácsi azóta felépült, de semmi hírem nincs róla.”
Ki hinné, hogy a mindig határozott Attila három évig csak távolról csodálta Ginát, akit nem mert megszólítani. Végül erőt vett magán, és randira hívta a lányt, majd hamarosan összeköltöztek, minden nap szerelmes levélkéket ír neki.
„Most a családom a legfontosabb, Ginának pedig állandó biztonságra és nyugalomra van szüksége, hiszen decemberre várjuk a kisbabánkat. Én is ott leszek majd, amikor a kisfiunk, Dominik a világra jön.”

Már nemcsak magáért felel
„Büszke vagyok a vejemre, most már tudom, hogy tényleg gondoskodó, jó apja lesz majd az unokámnak. De ezentúl sokkal óvatosabban kell élnie, jobb, ha kerüli a hősködést, mert ezentúl nem csak magáért, hanem a kisfiáért és az édesanyjáért is felelősséggel tartozik” — magyarázta Attila anyósa, Ágnes asszony.

Akciós előfizetési ajánlatunk