Hiába érkezünk az első zúzmarával a göcseji erdő szegletében fekvő faluba, terepjárónk kerekei helyett a talpunk alatt kell ropognia a frissen fagyott földnek, hogy eljussunk Paulics Péter és Burucs Andrea otthonáig. Néhány perc múlva előttünk, mögöttünk egyaránt a semmi tátong, és a szél is becsíp az arcunkba. Merre tovább? – kiáltom a messzeségbe. „Ahova nem vezet út, ott kezdődik az élet” – jön a meglepő válasz az egyik domb mögül, biciklin feltűnő Bojtorjántól, akit szülei küldtek, hogy vezessen a több mint egy kilométeres távon. A téglasparhelten valami ínycsiklandó finomság rotyog; Andi azt kavargatja éppen, lányai: Boróka és Bíborka az anyjuk körül sertepertélnek, a fiúk: Bojtorján és Bendegúz a maguk szedte gyógynövényekből főznek teát, hogy legyen mit kortyolgatni, miközben a családfő, Péter, két doromboló macskával az ölében belekezd, hogyan is került a jurtába egy szombathelyi fogtechnikus és egy tősgyökeres pesti közgazdász. „Nem menekültünk semmi elől, egyszerűen elegünk lett a nagyváros zajából – magyarázza az apuka. „Én egy telekommunikációs cégnél dolgoztam, jól éltem, csak azt nem tudtam, hol is vagyok abban a furcsa koordináta-rendszerben, amit élhető életnek nevezünk – fűzi hozzá Andi. – Péternek gyerekkori álma volt, hogy lovakat tartson, így amikor az első gyerekünkkel állapotos lettem, tudtam, eljött az idő a változásra, és ha kell, a Holdra is követem őt!”
Bennük a világ
Először egy modern parasztházat béreltek, ám hamar rájöttek, hogy a pezsgőfürdős sarokkádra és a villanytűzhelyre nincs szükségük, így második körben egy 80 fős zsákfaluban próbálkoztak. „Fogalmam sem volt arról, hogyan kell elvetni a magot; ahogyan azt sem tudtam, hogy ami kibújik a földből, az gaz vagy a munkám gyümölcse – neveti el magát az anyuka, akit egy olyan barátnője avatott be az önellátás rejtelmeibe, akinek családja évtizedekkel korábban erre rendezkedett be. – Sőt, ők is jurtában éltek, így hozta magával a kérdést: miért ne vágjuk bele mi is?” Péter ekkorra szintén felszámolta régi életét, masszőrként dolgozott, amihez egy jurta kitűnő helyszínnek tűnt. „Megtudtam, hogy Mongóliából 550 ezer forintért lehet rendelni egy közepes méretű szerkezetkészet, amihez csak alap kell – mondja Péter. Utóbbit maga készítette, így a falucska kertjében hamarosan már egy fa- és nemezépítmény magasodott. Egyik este ebben töltötték az éjszakát és – ahogyan fogalmaznak – rákaptak az ízére. – Tudtuk, ez újabb költözést és helyszínt hoz majd magával, de azt is, így egy különleges, saját világot építünk magunknak. Épp az egyik csikót hoztam a környékre, hogy másnak adjam. Ő cserébe körbevezetett a környéken, és ahogy megláttam ezt a háborítatlan tisztást, éreztem, egy lépést sem vagyok hajlandó továbbmenni, itt lesz, ahol véglegesen sátrat verünk!”
Képeslap a vadonból
És így történt, mindennek már hét éve. Persze az élet nem adta ingyen, mire a család éléskamrájába saját termesztésű zöldborsó, sütőtök és mák kerülhetett télire; ahogyan azért is keményen kellett megdolgozni, hogy legyen hol és min elkészíteni az ünnepi menüt: a sütőtök-krémlevest és a mákos gubát. A jurta mellett álló, fából és vályogból épült 18 négyzetméteres kunyhót Péter még azelőtt építette, hogy a családja megérkezett. „Nem rendelkeztem olyan tapasztalattal, ami kellett; zuhogó esőben, összekarcolt bőrrel küzdöttem az elemekkel, de elkészült” – idézi fel Péter. „Amíg nyáron a vadregényes romantika, addig télre jegeces szél süvített át itt-ott a helyen, de szép lassan minden a helyére került – mosolyog Andi. – Persze nem zártuk el magunkat a civilizációtól, de ha csak tehetjük, itt vagyunk. Kívül a fagy, idebent a szeretet az úr; ez az egyetlen törvény a természetben. Ennek a gyerekek is örülnek, hiszen semmilyen hivatalos struktúra nem zárja korlátok közé őket. Magántanulók, így itthon, magam taníthatom őket mindenre, amiből aztán rendre ötösre felelnek a vizsgákon egy alapítványi iskolában – újságolja boldogan az anyuka. A családfő mégsem erre a legbüszkébb! „Amíg mások csak karácsonyi képeslapokon láthatnak olyat, hogy a vadon közepén, gyertyafénynél négy ragyogó szemű, boldog gyerek és egy csodás feleség mosolyog, addig nekem mindez a valóság. Kinek kell ennél szebb ajándék az élettől?”
Gyökerek és szárnyak
A beszélgetés közben azon jár az eszem, mi történik, ha a kicsik felnőnek, és kirepülnek ebből a különleges családi fészekből? „ Andival az a célunk, hogy előbb gyökereket, aztán pedig szárnyakat adjunk nekik. Budapesten és Londonban is voltak már, és szükségük is lesz rá, hogy felfedezzék a világot. Ám amíg a kislányom képes megérezni, hogy valahol messze, az erdő szélén épp ellik a kecskénk; elszalad, bele a reggeli páraköpenybe, melyből majd a kisgidákkal az ölében tér vissza, addig úgy érzem, kaptak egy olyan különleges kincset és képességet a természettől, ami a világ végéről is visszahívja majd őket!”
