Riportok

„Nekem boltba nem szabad menni, mert csak tojást veszek”

Ha a Mikulás valóban Lappföldön él, akkor a húsvéti nyúl minimum Somogy megyében. De hogy szívesen jár Kéthelyre, az bizonyított tény már évek óta. Ezért persze tesznek is bőven a helyiek. Olyan birodalmat építettek neki, ahol nincs az a fül (sem száj), ami lekonyulna…
b. molnár márk bódis józsef csapatmunka húsvét kéthely mika szabolcs molnár balázs somogy megye tojásfa vancsó kati

Ej, de enyhe telünk van idén tavasszal – kiabálja az egyik boltból hazafelé tartó falubeli, mielőtt még arról faggatnám, merre találom a helyi Kalán néni házát. A „Csip-csup csodák” című mese csupaszív mamókájára emlékeztető Vancsó Katit errefelé nem csak így, de gondos tyúkanyóként is emlegetik. Hogy miért? Mert annak idején, 2015-ben az ő fejéből pattant ki az ötlet: miért is ne borulhatna virág helyett tojásba a falucska legszebb fája?  „Ha tornádó jön, a mi fánk akkor is kihajt húsvétig; erről személyesen gondoskodom” – mondja határozottan az asszony, akiről elsőre meg nem mondanánk, hogy 54 éves. Fürgébb, mint a nyúl, és bátor, akár egy oroszlán. Nem véletlenül kapta a Kalán néni jelzőt a helyeiktől, hiszen bár tavaly még a gerincével operálták, már alig várja, hogy azokat a tojásokat aggassa az ágakra, amiket az elmúlt hetekben gondos tyúkanyóként, a nagyszobában pátyolgatott. „A tojás, és az a szeretet, amivel küldik, gyógyír minden bajra. Nézze csak meg, milyen csodás – mutatja az egyiket. – Ezt az Őrségből küldte nekünk egy művész, és gyertyából van; amaz pedig egy faragott szépség.” Vancsóék családi fészkébe idén negyedik éve záporoznak a tojások. Az első évben 1200 gyűlt össze, a rá következőben pedig – bár a falu létszáma (ami körülbelül 2300) volt a cél – több mint 3 ezer került az ágakra. „Tavaly már 4 ezret számoltunk, idén – hogy ne ugorjon nagyot az a nyúl – örülnénk, ha meglenne a 7500. Ez csak akkor derül ki, amikor húsvét után két héttel bontani kezdjük. Ami időközben lepottyan, azt nem számoljuk; ami megmarad, azt a helyi asszonyokkal összegyűjtjük, ha kell, felújítjuk, és eltesszük jövőre!”

„Itt lesz az otthonunk”

Kati életében egyébként a húsvét valóban a megújulás jelképe. Az életerős asszony eredetileg Zala megyéből származik, és egy betegség sodorta a somogyi kisfaluba a férjével idestova húsz évvel ezelőtt. „A veséje rendetlenkedett az én Misimnek. Abban az időben már megvolt a 3 gyerekünk, így döntöttünk: falura költözünk, hogy tudjunk termelni. Máig emlékszem azon a tavaszon a szilvafákra, amelyek Kéthely főutcáján magasodtak. Hatalmas rózsaszín viráguk volt. Ahogy rájuk néztem, tudtam, itt lesz az otthonunk!” A pompás faóriások persze a többi falubeli életében is fontos szerepet töltenek be. „Amelyiket megrágta a tél vagy valamilyen kórság, és kiszáradt – mi azt öltöztetjük abban az évben ünneplőbe” – mondja Molnár Balázs, a falu polgármestere, miközben kedvesével, Nikolettával egy terebélyes diófára mutat a település határában – vagy, ahogy faluhelyen mondani szokás: a hegyben. Balázs nem csak azért imádja ezt a tájat, mert ha ideje engedi, a legszebb hobbifotókat itt készíti; hanem mert egykor itt éltek a nagyszülei, és húsvétvasárnap ezeken a somogyi lankákon versenyzett tojásgurításban az unokatestvéreivel. Az idilli nosztalgiának egy traktor zúgása vet véget, ami mögött úgy jönnek a helyeik, mintha minimum ingyen osztanának valamit. Itt viszont nem erről van szó. „Az ott a távolban a Szente Bálint, a veszélyes fák ki-vágásának helyi mestere, a traktor volánjánál Pálfi Laci várja, hogy a faluközpontig vihesse nekünk a falu fáját. Ki-ki a maga módján tesz hozzá a húsvéti dekorációhoz; ingyen, hogy a közösség gazdagodjon. A plébános majd a létrát adja, hogy minden tojás a helyére kerülhessen…”

Csapatmunka a javából

Amikor néhány nap múlva visszatérünk Kéthelyre, egy betontartóban már magasodik is a tojásfa; mellette az emlegetett templomi létra, Kati pedig ígéretéhez híven, az ágak között aggatja a legszebb díszeket. Aki a földön maradt, az a legnagyobb tojásokat pakolja markológéppel a fűbe. Ezekből akad még 260 centis is. „Bódis Józseffel és Mika Szabolccsal faragtuk ki ezeket – magyarázza vidáman a faágon álló polgármester. – 4 nap kellett hozzá, és 8,2 köbméter polisztirolt és 125 kg vakolóanyagot használtunk fel. De hogy pontosan hogyan, azt semmiképpen nem árulom el!”

„Délután a nyúl viszi a puskát”

Aki ismeri Vancsóné Katit, tudja azt is: ha nem a tojástartók mellett, akkor a konyhában találja. „A fára a kifújt tojás kerül, ami benne volt, az pedig a süteménybe — mondja az asszony, akinek asztalánál az oreós sütemény és a sós perec a legnagyobb slágerek húsvét vasárnapján. „Hétfőn pedig a fordított locsolkodás, ami szintén saját recept. Délig szabadon locsolhatnak a fiúk, de délután már rajtunk, nőkön a sor; akkor a nyúl viszi a puskát. Pontosabban a szódásszifont!  Ha a vejem meglátja, egyből menekülőre fogja…”

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video