Kecskeméten, a Meggy utca 4. szám alatt egy hatalmas tojás a ház falán is elárulja, hogy jó helyen járunk, amikor Zsigó-né Katit keressük. De már nyílik is a kapu, rohan felénk Happy kutya, és Kati is mosolyogva, kitárt karokkal indul köszönteni minket. A ház falán, udvarán gyönyörű kalocsai minták; amikor épp nem tojásokat díszít a ház asszonya, akkor ott látják ecsettel a kezében. Csaknem 10 éve már, hogy nála jártunk – akkor tért haza Dubaiból, ahol a világ öt legjobb tojásdíszítője közé választották, idén pedig az ország tojását készítette el, igaz, felhívták már Ausztráliából, ne az ország, hanem a nemzet tojásának hívja, mert akkor ők is magukénak érezhetik.
Fűtetlen kamrában élt
Ha Katit arról kérdezzük, miért lett a tojásdíszítés szerelmese, azt mondja, az anyukájának és a férjének köszönheti. Édesanyjával nagyon szegényes körülmények között éltek, egy kamrában, ahol még fűtés sem volt, télen ruhástul feküdt le gyerekkorában, hogy ne fázzon. Édesapja ivott és durva ember volt, ezért menekültek el előle az édesanyjával. Kati 14 éves kora óta dolgozik, így támogatta anyukáját, aki a helyi katolikus gimnáziumban takarított. „Egy nő úgy szép, ha kézimunkázik – mondogatta nekem mindig az anyukám. – Hímeztem is, de amikor a kislányommal itthon maradtam a szülés után, azt nézegettem, hogyan tehetném még otthonosabbá a lakásunkat. A falakat akartam kipingálni, és a férjem biztatására fogtam bele. Kalocsára mentem tanulni, Gizi néni végül mindent megmutatott, ő annak idején még Kodály Zoltánnak is festett. A falpingálás után nem sokkal jöttek a tojások. De nem maradtam meg a festésnél, az összes technikát ki akartam próbálni. Még a patkolást is.” Miközben Kati mesél, előkerülnek az apró kis szögek és a patkók, mindet ő készíti el, és azt is elárulja, az ügyeseknek már az sem számít, hogy vastag héjú legyen a tojás.
„Ez a kép adott vigaszt”
Kati munkáinak hamar híre ment, mégis azt mondja, harmincéves ténykedése mostanában ért be igazán.„Tavaly tettem egy kijelentést, hogy megalkotom az ország tojását – meséli. – Volt, hogy éjjel nem aludtam, mert káposzta-lében ázott a tojás, nehogy túl-maródjon, figyelnem kellett. Az aranypatkókat én tervez-tem, egy ékszerész készítette és ajándékozta nekem. Egy évig dolgoztam a mintákon, a szememen érzem, hogy sokat romlott az apró, pici motívumok miatt.”A díszes tojásokat meg lehetne fogni, de amikor Kati elárulja, hogy az egyik majd harmincezer, a másik több százezer forintba kerül, és még ennél drágább is akad, hozzá sem merünk nyúlni. „Fogja csak meg nyugodtan – biztatná Kati a hozzá érkező kíváncsiskodókat – csak aztán, ha törik, és fizetni kell, ne legyen sírás!” A legtöbb tojás, amit elkészített – majd 3000 darab – a saját kiállításán, a házában tekinthető meg. Ide fényképezőgéppel belépni sem lehet. Ott látható a Leonardo da Vinci festménye ihlette: az Utolsó vacsorával díszített darab is. Kati gyerekkorában látta a festményt, és nem ment ki a fejéből. Bensőjéből jött a kívánság, hogy tojásra örökítse a történetet. A művész mégis azt mondja, hogy a tojásai mellett a családjára a legbüszkébb. A férjével nemrég újra összeházasodtak, 40 éve vannak együtt. „Nekem az a fontos, hogy a párom szemébe nézhessek, az a legnagyobb boldogság! Mindent megteszek, hogy boldogok legyünk együtt, és ez nem a pénzen múlik, hanem az odafigyelésen.”
„Én egy királynő sofőrje vagyok!”
Húsvét előtt Kati az ötéves unokájával, Pankával már díszíti a tojásokat, a kislány tehetséges, örökölte nagymamája ügyességét. Józsi, a férje pedig mindenben támogatja: „Én egy királynő sofőrje vagyok! Oda viszem, ahová kéri.” Persze az is igaz, ha Józsi nem irtózna a repüléstől, sokkal több helyre eljutnának, de Kati inkább nem megy, nem akar egyedül utazni. Pedig meghívásból rengeteg érkezik, a világ minden tájáról. Húsvéthétfőn azonban ő nyitja ki a kaput. Bárki felkeresheti, a Meglepetés férfi olvasói is! „Húsvétkor minimum száz vendég ül be hozzánk – mondja Kati. – Mindenkinek egyedi tojást készítek, választhat a mintáim közül. Akinek békére van szüksége, galambosat, aki gyereket szeretne, a nyulat válassza. Nekem a legkedvesebb a kéz-motívum, Szűz Mária védő keze, ami simogat, óv, értünk dolgozik. Van olyan rajongóm, aki már évek óta visszajár, 28 tojása van, kész gyűjtemény. Locsolásként itt vízzel hintenek meg a férfiak, hogy jövőre is szépek legyünk, frissek. Nálam a kölni szóba sem jöhet. Virág vagyok, akként bánjanak velem!”
Franciaországból hozatott ecsetet
Egy évig készült, egy óriási strucctojásra az ország tojása. Tizenegy különböző technikával: faragással, karcolással, pontozással, batikolással, viaszolással, patkolással, festéssel. Összesen 79 motívum, jel, szimbólum látható rajta, ami valamilyen módon Magyarországhoz kötődik. Megjelenik rajta a Nagyboldogasszony, a halasi csipke, kalocsai és matyó motívum. Az olajfestékhez Franciaországból hozatott ecsetet. „Te Kati, ebben csak három szál szőr van — hívta fel a barátnője, biztosan erre lesz szükséged?” A legvékonyabbat hozatta a miniatűr képhez, hiszen még bajsza is van a vitézeknek, tán negyedmilliméteres.
