Jóképű, fess fiatalember lépked a futó nyári záportól fénylő macskaköveken a bazilika előtt. Elsőre nem tűnik ki a tömegből; barna oldaltáskájával éppolyan turistának látszik, mint bárki más errefelé. Amikor azonban üdvözlésképpen a „Hazám, hazám” is elhagyja a torkát, már minden szempár rá szegeződik. Hangja könnyedén bezengi a teret, és olyan erővel bír, hogy talán ennek is köszönhető, hogy pillanatok alatt verőfényes napsütés támad. „Még az angyalok is elmosolyodtak tőle odafent” – hagyja el az egyik arra járó nénike száját. Hasonló érzések kavaroghattak néhány hete Miklósa Erika fejében is, amikor a Virtuózok válogatóján először hallotta énekelni Longot. „Tudtam, hogy ő egy legenda, a leghíresebb Éj királynője. Amikor láttam, hogy sír, boldog lettem, mert éreztem, hogy kapcsolatot teremtettem a lelkével, egy ilyen sikeres operaénekes lelkével! Abban a pillanatban csak attól féltem, hogy nagy örömömben elfelejtem Kukorica Jancsi szövegét” – idézi fel mosolygós mandulaszemekkel a vietnami fiú, akiről ebben a percben senki nem gondolná, milyen nehéz utat is kellett bejárnia, hogy ezeket a sikereket megélhesse. Ninh Duc Hoang Long ugyanis 22 órányi repülőútra innen, Ninh Bình városában látta meg a napvilágot. Gyerekként még – ahogyan ő hívja – „tűzrendőrnek” készült. A művészet iránti vonzalom azonban kódolva volt a génjeiben, hiszen édesapja is hasonló területen dolgozik a világ túlsó végén. „Csak ő hangjegyek helyett betűkből varázsol dallamot, hiszen újságíró a szakmája – meséli Long.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
