Három éve írtunk a Meglepetésben Neil Stevens és Ken Jones történetéről. A két angol férfi akkoriban nyitott teázót Zalaszántón, és tele voltak bizakodással. Optimizmusuk ma is töretlen, pedig először a szántói, majd az azután nyitott balatonmagyaródi üzletüket is kénytelenek voltak bezárni, és egyelőre nem tudtak berendezkedni teljes önellátásra sem. De nem adják fel. Neilékkel három éve Zalaszántón találkoztunk: a két férfi ma is itt él, és akkor nyitottak teázót a kis településen. Ám a Florridora’s Pantryben sajnos nem fogadhatták sokáig a vendégeket. „Azt a házat, amelyben a teázónk működött, azóta eladtuk – kezdi a történetet Neil. – Egy régi vendégünk vette meg, így nyugodtak lehetünk, hogy jó kezekbe került. Hétvégi házként üzemel, hiszen éppen azért váltunk meg tőle, mert a helyi vezetés nem igazán támogatja, hogy az épületeket vállalkozási célra használják. Mi pedig szerettünk volna több turistát vonzani erre a gyönyörű településre.” Álmaikat azonban nem adták fel, és tavaly októberben a közeli Balatonmagyaródon rátaláltak álmaik házára. Pontosabban: mindjárt kettőre. „A telken két épület állt, mindkettő erősen felújítandó állapotban – meséli Neil. – Tökéletes volt: úgy gondoltuk, elöl működik majd a teázó és a teamúzeum, a hátsó házba pedig beköltözünk mi.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
