„Tüzesen süt le a nyári nap sugára/ Az ég tetejéről a…” Sajó kompjára. Akár így is folytatódhatna Petőfi klasszikusa – hiszen a most következő történet is épp elég lírai. Igaz, a folyó vize néhány nappal ezelőtt nem a ruhákat mosó Iluska, hanem egy mai, hétköznapi hős miatt fodrozódott serényen. A főszereplő viszont nem Kukorica János, hanem Tóth Róbert, a körömi kompos. Bár ma a légy szárnya sem rezzen a nyári hőségben, Tóth Róbert éppoly szigorúan kémleli a Sajó vizének tükrét, mint tizenhat éve minden egyes nap. „Szükség van rá” – mondja a 17 méter hosszú és 5 méter széles monstrum kapitánya, hiszen kompja hiába csak 50 métert tesz meg a Körömöt Muhival összekötő szakaszon – ami oda-vissza három percet vesz igénybe –, ennyi is elég ahhoz, hogy megtörténjen a baj. Éppúgy, mint hét évvel ezelőtt, a Sajó áradásakor, amikor egy kisfiú után ugrott ruhástul a megvadult folyóba. A környékbeliek máig emlegetik a hőstettét. Aztán két héttel ezelőtt, egy verőfényes, szerdai napon másodszor is próbatétel elé állította az élet. „Reggel hét óra volt, épp csak ébredezett a természet – idézi fel Robi. – Egyedül voltam, a kompot tankoltam, amikor észrevettem, hogy tőlem úgy 200-250 méterre valamit hoz a víz. Először azt hittem, szemét vagy egy fadarab, de amikor közelebb ért, már láttam, hogy egy őzgida küzd az életéért. Nyomban beindítottam a motort, és elindultam felé. Közben számoltam a másodperceket, hiszen láttam, hogy nem bírja sokáig. Többször a víz alá merült, és egyre több idő kellett ahhoz, hogy visszaverekedje magát a felszínre.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
