„Emlékszem, mikor Kamillát kemoterápiás kezelésre hordtam, veszélyeztetett terhes voltam. Nap mint nap azért imádkoztam, hogy a kisfiam ne szülessen betegen. A férjemmel csak este beszélünk a félelmeinkről, amikor a gyerekek már alszanak. Olyankor gyakran sírva fakadok, mert tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok megváltoztatni.” „Anya, te tényleg szoktál sírni?” – kérdezi döbbenten az asszony háta mögött felbukkanó legnagyobb gyerek, a tízéves Panka. Zsanett szorosan átöleli. Hosszan hallgatnak, míg a szomszéd szobában ébredező Zsombor el nem szólítja édesanyját. Pár perc múlva már Panka babusgatja a kisöcsit, majd az udvarról beszalad Kamilla is, és bent folytatjuk a beszélgetést.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
