„Az emlékek nagyon is élesek; bármikor fel tudom idézni őket – mondja Zsolt. – A vonat a földszintbe csapódott; mi az első emeleten voltunk. Mintha földrengés lett volna. Megnyílt alattunk a parketta, én pedig hiába próbáltam kiszaladni anyuhoz, mert a szomszéd szobában már nem volt padló. Visszarohantam az öcsémhez. Arra még emlékszem, ahogy odarohanok, aztán minden elsötétült.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
