„Kedd este volt, nem éjszaka, de már szürkült, amikor futni indultam – idézi fel az eseményeket Viktória. – A férjemmel megbeszéltük, ki merre indul, hol fogunk találkozni, és körülbelül mikor. Mondtam neki, hogy nem érzem teljesen jól magam, kicsit szédülök, lehet, hogy belelassítok a futásba, ezért egy fél órával később is hazaérhetek. A legbiztonságosabbnak ítélt szakaszon támadtak meg. Kivilágított házak voltak körülöttem, gyér növényzet, forgalmas autóút. Hogy pontosan mi történt?”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
