Csendes falu a hevesi Ludas. Az iskolát a templom szomszédságában találjuk. Két férfi árkot ás az udvaron, a felújítás még tart. Ráfért az ötvenes években húzott épületre a korszerűsítés, annál is inkább, mert tíz éve elhagyatottan állt. A hosszú folyosón színes rajzok, a teremből pedig sziszegés hallatszik. Épp hangokat utánoznak a kicsik, suhognak az s-ek, pörögnek az r-ek, búgnak az ó-k. „Budáról járok le minden nap a gyerekekhez – meséli Veres Kamilla, a kicsik tanítónője. – 3.30-kor kelek, futok egyet, aztán indulok Ludasra. Az autópályán egy óra alatt itt vagyok. Egy percig sem gondolkoztam, amikor megláttam a hirdetést. Lakni a fővárosban jó, dolgozni vidéken. Milyen nyolc gyerekkel foglalkozni? Jut időm a személyes fejlesztésre, minden gyerek sokkal többet kap a figyelmemből, mintha harmincan lennének. Óriási siker látni, ahogy kibontakoznak, és megtanulnak mondjuk olvasni.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
