Amikor belépek a bemutatóterem-be – ami egybenTörök Gizella nappalija is –, percekig nem tudok megszólalni, mert tátva marad a szám. A szoba tele van szebbnél szebb gyékényből, nagyon aprólékosan kimunkált, emberi alakokat formáló szobrokkal. Az első gondolatom az, hogy ezek az alkotások szinte élnek! Van a tartásukban, a gesztusaikban valami megmagyarázhatatlan lüktetés. Érzem, jóval többek ők, mint dísztárgyak – ezt rögtön meg is mondom Gizikének. „Lelkük van – bólint mosolyogva. – Miközben dolgozom rajtuk, minden egyes gyékényszobromba életet lehelek.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!