Kedd délelőtt 11 óra. A pilisvörösvári szenior örömtáncosok hétről hétre izgatottan várják ezt az időpontot, amikor 60 percre elfelejthetik a bánatot, a gondokat, a bajokat és a szomorúságot. A helyi Művészetek Házában található próbaterem percek alatt nevetéstől és csevejtől lesz hangos. Itt nem számít a kor, nem jön szóba, kinek hol fáj, csak örülnek, hogy együtt van a csapat. Az pedig hab a tortán, hogy közben még a testi, szellemi egészségükért is sokat tesznek.
Fitten tartja a testet és az agyat
„A szenior örömtánc egy közösségi tánc, mely alkalmazkodik az idősek szervezetéhez. Németországban már 40 éve népszerű, de idővel eljutott Ausztriába, majd a környező országokba, Skandináviába, sőt még Brazíliába is. Nálunk pár éve terjedt el” – kezdi Hinsenkampné Marton Anikó oktató, a pilisvörösvári csapat vezetője, aki 2018 óta foglalkozik a műfajjal. – Itt nincsenek hirtelen mozdulatok, ugrások, pörgések, különféle akrobatikus elemek, inkább nyugodt mozdulatsorok, főleg sétalépések. Mindig is nagyon szerettem táncolni, sokáig társastáncoltam a férjemmel, néhány évig tangóztunk is. A szenior örömtánccal, ha lehet ilyet mondani, két legyet ütök egy csapásra: a kedvenc mozgásformámat gyakorolhatom, közben pedig segíthetek másoknak.”
Az órákon nincs két egyforma koreográfia. „Viszonylag egyszerű táncokról, lépésekről van szó, tehát a táncos múltammal nem olyan nehéz kitalálni mindig új koreográfiát. De ez persze nem jelenti azt, hogy ez a táncosoknak olyan könnyű lenne, hiszen ez bizony feladat, amit meg kell jegyezni. Tudósok több vizsgálat során bebizonyították, hogy az összes időskorban végzett szellemi munka vagy fizikai mozgás közül a rendszeres táncolás fejleszti leginkább az agyműködést, és ezáltal késlelteti az elbutulást. Ez azért van, mert a tánc komoly, összetett idegi munka: meg kell érteni a koreográfiát, azt meg kell tanulni, figyelni kell a zenére, a ritmusra és persze a partnerre is. MR-vizsgálatokkal kimutatták már, hogy párhetes tánc után az agynak azok a területei is aktivizálódnak, melyek addig nyugalomban voltak, tehát az idősek a tánc hatására elkezdik újra használni az agyuk azon részeit, melyre a mindennapi életük során már nem volt szükségük – magyarázza Anikó.
– Tapasztalati úton ezt én is megfigyeltem már: amikor valaki hosszabb ideig kihagyja az órákat, a visszatérést követően nem jönnek könnyen a lépések, vissza kell rázódni, rá kell venni az agyat arra, hogy újra aktív legyen. Persze ilyenkor mindig a legnagyobb türelemmel vagyunk mindenki felé, segítünk, és biztatjuk egymást.”
Hogyan jött létre?
Az örömtáncot egy német táncpedagógus, Ilse Tutt találta ki, aki korábban fiatalokat tanított táncolni, majd az anyósa kérésére fejlesztett ki egy olyan koreográfiát, mely kimondottan az idősödő szervezet igényeihez igazodik.
A világ fejlett országaiban annyira népszerű a Szenior Örömtánc, hogy még világkongresszusokat is tartanak. Az ISDC (azaz International Senior Dance Congress) háromévente kerül megrendezésre.
A magány ellenszere is
A próba alatt az is kiderült, miért hívják ezt örömtáncnak. Nincs teljesítménykényszer, mindenki a saját képessége szerint próbálja meg magából a legtöbbet kihozni. A táncosok figyelnek, összpontosítanak, és közben jól érzik magukat. A legszimpatikusabb pedig, hogy bár sokszor a nevetéstől alig hallatszik a zene, soha nem egymáson, vagy a másik ügyetlenségén nevetnek, hanem csak jól szórakoznak, élvezik az együtt töltött perceket.
Bálintffy Mária 20 kilométerre lakik Pilisvörösvártól, ám amikor csak teheti, eljön az órára. „Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a csoportra. Jól érezzük magunkat egymás társaságában, kikapcsolódunk, miközben keményen dolgozunk. Van, hogy páros táncot tanulunk, máskor sortáncot vagy körtáncot. Az irány- és partnerváltások miatt végig szükség van a koncentrációra. A mozgás növeli az állóképességet, javítja az egyensúlyérzéket – és ezek nemcsak szavak, hanem valóban érezzük is magunkon a jótékony hatást. Mivel nincs szükség előzetes tánctudásra, sem partnerre, így bárki csatlakozhat. Ezáltal pedig azoknak is segíthet, akik magányosnak érzik magukat” – meséli Mária.
A mozgás a hosszú élet egyik titka
A hivatalos ajánlások szerint 50 év fölöttieknek ajánlott ez a mozgásforma, de természetesen Anikóék nem kérnek személyi igazolványt a csatlakozáshoz. A tánccsoportban vannak nyolcvanéves hölgyek is. „Mi ketten vagyunk a rangidősek – mutat az energikus Ili társára, Juditra. Szerintem senki nem mondaná meg, hogy Judit elmúlt 81 éves, én pedig januárban töltöm a nyolcvanat. Sokszor kérdezik, hogy van ennyi energiám? Én pedig erre azt válaszolom, hogy csak így érdemes. Mindig pörgős életet éltem, éveken keresztül táncot tanítottam gyerekeknek, és most is aktívan részt veszek a helyi nyugdíjasklub életében.”
„Rendszeresen járok túrázni, tornázni, szerintem a mozgás a hosszú élet egyik titka – veszi át a szót Judit. Ezért is lényeges, hogy azoknak is legyen lehetőségük sportolni, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak egyéb mozgásformát űzni. Jó társaságban repül az idő, észre sem vesszük, hogy letelt az egy óra, miközben azért érezzük az izmainkon, hogy bizony ez sport.”
Szöveg: Kovács Vera
Képek: Ambrus Marcsi
