Lovas vagy kutyás leszel?” – kérdezte 2002-ben a Berettyóújfalui Rendőrkapitányságon az alosztályvezetője Máriát. A kezdő rendőrnő bizonytalanul válaszolta, hogy „talán lovas”. A főnöke tanácsára kapta meg az akkor már közel 10 éves Garabonciást, a sötét pej nóniusz lovat, akit az előző lovasa korábban egy fiatalabb lóra cserélt el.
Megszelídítette Garabonciást
„Az első éveiben nagy zsivány volt – mondja nevetve a főtörzsőrmester, aki ma már a Berettyóújfalui Rendőrkapitányság járőrvezetőjeként dolgozik. – Kollégáktól hallottam, hogy akit nem tudott ledobni magáról menet közben, azzal együtt lefeküdt. Az egyik tószegi rendőr mondta nekem, hogy a combján még most is ott van a nyereg nyoma, Gara egyik ilyen akciója miatt.”
Máriával is előfordult, hogy leesett Garabonciásról, de a rendőrnő szeretettel mosolyog, amikor erre emlékszik. Volt, hogy egy kanálison kellett átkelniük, és az állat nem belelépett, hanem beleugrott, ő meg bukfencezett, egyenesen a nádba. A rendőrnő pedig nem bosszankodott, sőt minden ilyen alkalommal szó szerint nevetőgörcsöt kapott.
„De sose hagyott ott. Nagyon rendes szolgálati ló volt, mindig megvárt ilyenkor” – magyarázza Mária, akinek az élete teljesen összeforrt a lovaival. Garabonciással több mint három évet töltött együtt járőrszolgálatban. A rendőrségen a lovas rendőröknek különleges kapcsolatuk lehet az emberekkel. Részben azért, mert olyan helyekre is eljutnak a lovakkal, ahová gépjárművel lehetetlen. A mindennapokban nem ritka, hogy járőrözéskor olyan feszítő magánéleti problémákkal is megszólítják őket az emberek, amellyel nem hívnák fel a rendőrséget. Ezeket még név nélkül sem részletezi a főtörzsőrmester, mert úgy érzi, nem lenne tisztességes tőle.
Hihetetlen, de 32 évet élt
Mária az édesanyjával, két öccsével és a bátyjával él Berettyóújfalun. Amikor 2005-ben nyugdíjazták Garabonciást nem volt kérdés, hogy bármi áron megvásárolja. Gara, ahogy ő nevezte a lovat, idén januárig, 32 éves koráig volt mellette. Egy ló életében már 20-25 év is komoly kornak számít. Garabonciás 32 éve emberi korban több mint 90 év, hihetetlen teljesítmény.
„A vége nehéz volt. Több rosszullétet is átélt. Amikor már nem tudtuk felállítani, azt mondta az állatorvos, az a legjobb neki, ha nem hagyjuk szenvedni…” Megáll egy pillanatra, mielőtt hozzáteszi, hogy Garabonciáson tanult meg lovagolni. Bár ő úgy gondolja, hogy igazából most sem tud, inkább csak megüli a lovat. Mondja mindezt úgy, hogy közben a háta mögött ott sorakoznak egy asztalon a díjai, amelyeket a két évtizedes szolgálat alatt kapott. 2017-ben a nemzetközi lovas rendőr versenyen ő volt a legeredményesebb női versenyző, összesítésben pedig 6. lett. 2018-ban Mezőhegyesen, ugyanezen a versenyen a legjobb megyei versenyzőnek járó díjat hozta el Garabonciás utódjával, a sötét pej magyar sportlóval, Ulánussal.
Ulánus bárhová követné őt
Két éve, amikor először felmerült, hogy Ulánust is nyugdíjazni fogják, azonnal beadta a kérelmet a megvásárlására. „Ha megállunk valahol, és egy percre el kell mennem, oda kell adnom a kollégámnak a kantárszárat. Mondanom kell neki, hogy mindjárt jövök, maradjon, mert különben bárhová jönne utánam.”
A Karácson család arra számított, hogy Garabonciás egy kis időt még együtt tölt majd a kertjükben kialakított karámban Ulánussal. Nem így történt. Mária nagyon izgult, mi lesz, amikor hazaviszi a most 22 éves lovat úgy, hogy nem lesz másik patás mellette – ilyen egész életében nem történt vele.
Amikor felment a lószállítóra, nyerített, a rendőrnő szerint egész pontosan kiabált egyet. Ahogy megérkeztek, kinyitották a lószállító ajtaját, Ulánus nyerítése egyértelmű nevetéssé változott. Úgy vezettette magát a karámhoz, mintha csak hazaérkezett volna.
Szöveg: P. Gál Judit
Fotó: Zsaru magazin
