Aggódásuk több, mint amin ilyenkor minden első gyermekes szülő keresztülmegy: Alina édesapja olyan szívbetegséggel született, ami miatt 16 éves korában új szívet kellett kapnia. Tibit ebben az időben ismertem meg. Pont olyan volt, mint bármelyik kamasz: minden és mindenki untatta, legfőképpen én, újságíróként a buta kérdéseimmel, csak a haverok nem, akikkel jókat lehetett biciklizni és csavarogni. „Legalább számítógépezni lehet” – mondta akkor mindig, amikor naphosszat a kórházi ágyán ücsörgött.
Untatta még a betegsége is, és az egy hónapos kórházi tartózkodás, amire viszont életmentő szüksége volt. Tibi 2010 májusában kapott új szívet a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjában.
„Mintha meg sem történt volna”
„Ahogy akkor sem, ma sem gondolom azt, hogy beteg lennék, sosem fogtam fel úgy, hogy a szívtranszplantáció bármiben is meggátolna. Némiképp szerencsém volt, mert a legjobb barátom, aki mintha a testvérem lenne, tüdőbeteg volt, így egymásban tartottuk a lelket. A legnehezebb tényleg az az egy hónap volt a kórházban és az utána következő időszak, amit otthon, a steril szobában kellett tölteni. Szeretnék úgy gondolni arra az időszakra, mintha meg sem történt volna. Egyáltalán nem természetes dolog más szívével élni, de inkább nem gondolkozok rajta” – kezdi Tibi, aki tényleg nem hagyta, hogy bármiben is gátolja ez az óriási műtét.
„Egyetemre mentem, mint mindenki más, aztán ott is hagytam, mint sokan mások. Nem nekem való a programozó informatika” – mondja mosolyogva. Az élete más irányt vett, az autók és azok szerelése sokkal jobban érdekli, mint a számítógép. És persze a gyönyörű, fiatal felesége, Stella, akivel hét és fél éve ismerkedtek meg. Tibi kamaszként sem volt szószátyár típus, ez sem változott azóta, pár mondat után a cserfes Pigniczki Stella veszi át tőle a szót.
A kórházban szerettek egymásba
„Egy kórházban ismerkedtünk meg. Csecsemő- és gyermekápolónak tanultam, de aznapra a sebészetre raktak be minket gyakorlatra. Tibi akkor ételszállítóként dolgozott, ő hozta az ebédet, én vettem át. Nem is történt ennél több, nem volt szerelem első látásra, mint a filmekben” – meséli a kismama, aki némiképp téved, hiszen Tibi szíve egyből lángra lobbant: az átvevőpapír aláírásából kisilabizálta Stella nevét, és ráírt a közösségi oldalon. Az akkor húszéves lány viszont még csak nem is emlékezett rá, hogyan nézett ki az a fiú, aki aznap az ebédet vitte. Mégis randi randit követett, és Tibi hamar elárulta azt is, mi történt vele kamaszkorában.
„Már az első találkozásunkkor megjegyezte, hogy volt valamilyen betegsége, de később mondta el, hogy pontosan mi. Nem mondom, hogy nem volt ijesztő. Bizony belegondoltam, hogy megéri-e érzelmileg belebonyolódni egy ilyen helyzetbe, hogy nem sérülök-e túlságosan, ha baj történik.”
A szívnek azonban nem lehet parancsolni, egy életre szóló kapcsolat lett a kezdeti bizonytalanságból. „Nem Tibi betegsége határozza meg a kapcsolatunkat. Tibi rengeteget edz, biciklizni ugyanúgy eljár, mint kamaszkorában a haverokkal, télen pedig szobabiciklizik. Bárkivel történhet bármi, bármilyen párkapcsolatban, nekünk is ki kell használni az időt” – mondja határozottan Stella. A szerelmesek hát sokat utaztak, iskolába jártak, összeköltöztek, mint minden pár, tavaly januárban pedig életük nagy csodájával is szembesültek.
Szerencsére nem örökletes betegség
„Alinát nem terveztük ilyen korán, úgy voltunk vele, hogy ha jönni akar, akkor jönni fog. Nagyon akart jönni, az első elhatározás után teherbe is estem. Mint minden kismama, én is rettenetesen aggódtam az egészségéért, és igen, megfordult a fejemben az is, hogy mi lesz, ha nekem is át kell élnem mindazt a szörnyűséget, amit Tibi édesanyjának kellett. Szűrtek szívbetegségre a terhesség alatt is, a szülés után is, és még fogjuk vinni kontrollra, hogy az orvos is megnyugodjon. Én teljesen nyugodt vagyok, nem lesz gond. Alinának maximum hajlama lehet az édesapja betegségére, nem örökletes, így 5 százalék az esély, hogy ő is szívbeteg lesz” – mondja határozottan Stella, akitől egyetlen pillanatra mégis visszaveszi a szót Tibi.
„Az első pillanattól féltettem a babát, és ez így is lesz, amíg élek. Jó párszor ránéztek az orvosok, és engem teljesen meg is nyugtattak. Jó érzés apukának lenni, más nem számít” – mondja a kamasz szokásait megőrző felelősségteljes családfő.
„Bent volt a szülésen is, teljesen odavan a lányáért” – súgja még oda Stella, lebuktatva élete látszólag morózus párját, hogy mégis hatalmas, érző szíve van.
Összetett szívbetegséggel született
Tibi szívét már korábban, 15 hónapos korában is meg kellett operálni egy veleszületett szívrendellenesség miatt. Sokáig volt tünetmentes, ám 2010 februárjában hányni kezdett, majd köhögni, végül a tüdeje megtelt vízzel. A háziorvos különböző gyógyszerekkel tömte, de az édesanyja nem nyugodott bele abba, hogy a fia már fel sem tud kelni. Az állapota rohamosan romlott, a szervezete legyengült, egy hónap múlva már a transzplantációs várólistán találta magát, valószínűleg egy vírus támadta meg a szívét. Egy héttel a listára kerülés után máris megcsörrent a telefonjuk: megérkezett a donorszív.
Tibi már a műtőasztalon feküdt, amikor kiderült, mégsem jó a szerv. Pár nap volt csupán a második riasztásig: Tibit ekkor mentőhelikopterrel hozták fel a fővárosba Tótkomlósról, a legalább 8 órás műtét után egy harmincéves férfi szíve dobogott a mellkasában. „Hiába figyelem, nem érzem, hogy más szíve dobogna bennem” – mondta akkor. Egy hónapot töltött a kórházban, utána haza is mehetett. Ma már csak a mellkasán lévő 30 centis vágás emlékezteti a műtétre, és a háromhavonta esedékes kontroll, amin élete végéig meg kell jelennie.
Fotó: Ambrus Marcsi, privát
