Az etikett nem egy régimódi udvariassági szokás vagy elavult szabályok betartása. Amit néhányan jó modornak neveznek, az valójában olyan szabályok listája, amelyek ismeretével és betartásával még jobb színben tűnhetünk fel a társaságban, a környezetünkben. Legyünk éppen tömegközlekedési eszközön vagy étteremben, a munkahelyünkön, esetleg vásárlás, szórakozás közben, színházban, moziban. Összeszedtük a legrelevánsabb szituációkat, és azt is, hogyan illik viselkedni ezekben a helyzetekben.
Csak némán
Épp várakozunk az orvosnál, a postán vagy a hivatalban, esetleg egy csendes irodában ülünk több kollégával együtt? A 2010-es években szinte mindenkinek volt egy vidám, egyéni csengőhangja, de a „Hé, Macarénát” valójában senki nem akarja velünk együtt hallgatni a fogorvosnál. Nyilvános helyen mindig állítsuk némára vagy rezgőre a készülékünket.
És persze kerüljük a telefonálást is. Ha valakinek mégis muszáj felvennünk a hívását, két mondatban zárjuk le a beszélgetést. Mondjuk, hogy visszahívjuk később, mert most nem alkalmas – akkor is, ha hosszú még előttünk a sor. A többi ügyfél vagy beteg nem kíváncsi arra, amikor végigmeséljük a barátnőnknek, mit főztünk tegnap vacsorára, vagy hogy milyen rosszul aludtunk az éjszaka.
Keresztbe-kasul?
Általánosságban elmondható, hogy az ételt és a fűszereket a mellettünk ülő személynek kell átadni. Ha valamit nem érünk el, ne hajoljunk el a másik előtt úgy, hogy a felsőrészünk ujja belelóghat a szomszéd pörköltjébe. Helyette kérjük el a fogáshoz legközelebb ülőtől az ételt, és az lassan elérkezik hozzánk úgy, hogy közben senkit nem zavarunk étkezés közben.
Le a napszemüveget!
A világsztárok előszeretettel viselnek zárt térben is napszemüveget, de mi ne utánozzuk őket, ha illedelmesek szeretnénk lenni. A jó modor azt mondja, hogy automatikusan le kell venni, amikor belépünk egy nyilvános helyre, és akkor is, amikor üdvözlünk valakit. Ez többek között azért fontos, mert a napszemüveg levétele lehetővé teszi a szemkontaktust és segít a kapcsolatteremtésben.
Idősek és főnökök előnyben
A megfelelő bemutatkozás fontos, különösen az üzleti környezetben, de ez nem mindig egyértelmű. Először mindig az idősebb vagy a magasabb státuszban dolgozó embert mutatjuk be a társaságnak. Az sem baj, ha néhány információt is közlünk a bemutatott felekről. Például azt, hogy milyen beosztásban, részlegen dolgozik, vagy honnan ismerjük egymást, ha nem kollégáról van szó.
Kerüljük az egyszavas választ!
Az olyan válasz egy csoportos e-mailre, hogy „Rendben!” vagy „Köszönöm!”, egyszerre irritáló és nem hatékony. Mindig köszönjünk, és legalább egy komplett mondatban válaszoljunk. Amennyiben csak egyvalakinek szól a válaszunk, ne tegyük rá az egész csoportot, mert nekik is kellemetlen belekeveredni egy olyan mellékbeszélgetésbe, amelyhez semmi közük, és csak spameljük a fiókját.
Belépéskor
Aki először ér a bejárati ajtóhoz, annak nyitva kell tartania a következőnek, és ez nemtől független. Ez egyszerűen emberi kedvesség és empátia. Elég csak a mögöttünk lévő személynek fogni az ajtót, amit egy enyhe bólintással át is adhatunk.
Hol a telefon?
A mobilok és kütyük világában egy fontos szabályt kell csupán betartanunk: a hús-vér emberek elsőbbséget élveznek az online térrel szemben! Ez ugyanúgy igaz otthon a vacsoraasztalnál, mint az étteremben a munkatársakkal, vagy moziban a barátokkal. Még a találkozás elején tegyük el a telefont, és legyünk jelen, figyeljünk a többiekre. Azt is lehet, hogy lenémítjuk a hívásokat és egyéb értesítéseket, mert kevés frusztrálóbb dolog van úgy beszélgetni valakivel, hogy az percenként ellenőrzi a telefonja képernyőjét, mert az egyfolytában jelez. Fontos hívást várunk, vagy a gyerekek egyedül vannak otthon? Nyilvános helyen menjünk távolabb az asztaltól, és úgy vegyük fel.
Még csak a fénye sem
Azt már szinte minden moziban és színházban bemondják, hogy kapcsoljuk ki a telefont az előadás előtt, de ettől függetlenül sokszor fel-felvillan egy mobilfény a sorok között. Igaz, nem csörög, de úgy világít, hogy képtelenség nem odatekinteni, zavaró a színpadon állóknak is. Tiszteljük meg a nézőket és színészeket azzal, hogy a darab vagy film közben nem vesszük fel a telefont, és üzenetet sem pötyögünk.
Ne rögzítsünk!
Nagy tiszteletlenség színházi előadás közben videózni, fotózni, de erre előre is szokták figyelmeztetni a nézőket. Az egyik leghírhedtebb ilyen incidens az, amikor a néhai színésznő, Katharine Hepburn 1982-ben megszakította a West Side Waltz előadást Bostonban, hogy lekiabáljon annak a nőnek, aki vakuval fotózta. A nőt ezután elküldték a színházból, majd folytatódott az előadás.
Beengedne?
Ha középre szól a jegyünk a moziban, színházban, igyekezzünk mielőbb helyet foglalni a nézőtéren, a szélen ülök pedig állva várják meg, míg megtelik sor. Amennyiben később érkezünk, mindig úgy másszunk be, hogy a felsőtestünket mutatjuk a többiek felé, nem a hátsónkat, és illik megköszönni az együttműködést. Mi már ülünk, és úgy jönnének beljebb? Álljunk fel, hogy könnyebben és gyorsabban helyet tudjanak foglalni.
Üres kézzel
Az üzletek ajtajában elhelyezett evést és ivást tiltó táblát vegyük komolyan. Még akkor is, ha csak egy kortyot innánk a palackból. Egy rossz mozdulat is kárt tud tenni az olyan finom anyagokban, mint a selyem és a velúr. Az pedig még balesetveszélyes is, ha egy korty kiömlött folyadékon valaki megcsúszik, és megüti magát – az illető ráadásul be is perelheti a boltot, amiből aztán mi sem maradhatunk ki.
Visszahajtogatva
Annyira tökéletesek a ruhaboltokban felhalmozott holmik, hogy szinte kár hozzájuk nyúlni? Mégsincs más megoldás, ha meg kell keresnünk a kívánt nadrág- vagy pólóméretet, de ha megtaláltuk, ne hagyjunk magunk után kuplerájt. Nem baj, ha nem tudunk olyan profin hajtogatni, mint az ott dolgozók, de igyekezzünk nagyjából visszahelyezni a holmikat.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Getty images
