Valóságos nektár, édes falat a léleknek belépni a Motobutterfly eldugott kis oázisába, a Lepkekertbe. Megannyi, a világ minden színében pompázó trópusi lepke, vízililiomok, dzsungelt idéző növények fogadják a látogatót. Bár Lilla olyan törékeny és bájos, mint bármelyik lepkéjük, megtudom, hogy az éteri állatok szeretete alapvetően nem tőle ered. Tibi 8 éve kapott egy lepkehernyót az egyik barátjától, akkor pecsételődött meg mindkettejük sorsa. A férfi jogot végzett, tolmácsként és a kereskedelemben is dolgozott, de sosem érezte igazán jól magát egyik szakmájában sem.
A Pillangó bácsi kertészkedik is
„Nem bírom a kötöttségeket, az alkalmazotti létet, teljesen kiégtem. Otthon a lepkézés kapcsolt ki. Akkor még nem sokan, összesen ketten-hárman tartottunk Magyarországon lepkét hobbistaként. Szakirodalom sem volt hozzá magyar nyelven, eszméletlenül sokat olvastam és kutattam a tartásukról. Egy éve hagytam ott a főállásomat a lepkékért. Sosem fogok Ferrarival állni a ház előtt, de ez a munka jót tesz a lelkemnek és ez többet ér mindennél” – kezdi Tibi, vagyis a Pillangó bácsi, ahogy sokszor a hozzájuk látogató gyerekek nevezik. Ahogy egyre többet tudott róluk, annál több és többféle lepkét szerzett be, hogy megismerje őket. A házaspár Csepelen él egy panellakásban, az első lepkék is ott éltek velük. Sőt, még most is mindig van otthon náluk lepke.
„A lepkézés igen költséges hobbi, így elkezdtem velük kiállításokra járni, eleinte abból fedeztem az újabb állatok vásárlását. Hat éve aztán elkészült egy mini kert itt, Szigetszentmiklóson, ahol már látogatókat is tudtunk fogadni. Most második éve pedig a nagyobb kert is nyitva” – folytatja Tibor, akinek feleségével nemcsak azt kellett kitanulnia, hogyan lesz egy petéből színpompás állat, hanem ezzel egy időben kertésznek is ki kellett képeznie magát. Hiszen ezek a trópusi fajok trópusi növényekhez vannak szokva, mind más és más egzotikus növényen petézik, mást eszik.
„Nem volt információm arról, hogy hogyan kell egy lepkekertnek kinéznie, mit kell biztosítani az állatok számára, így mindent a saját kárunkon tanultunk meg. Csak egy bagatell példa: eleinte mindig gazoltunk, hogy rendezett legyen a kert, mindig hamar ki is száradt. Ma már nem érdekes a kinézet, inkább a funkcionalitás számít, vagyis az, hogy az állatok és a növények számára a legmegfelelőbb legyen. Ki kellett tapasztalnunk azt is, hogy melyek azok a hazai növények, amelyek alkalmasak a számukra, így ma már tápnövényként vagy éppen petézőnövényként ezek is jelen tudnak lenni a kertben” – meséli Tibi, akinek elég kiejteni a számon egy kérdés első szavát, már darálja is a választ. Olyan szenvedély és tudás van a birtokában, ami beszippantja az embert.
Idomítható szépségek
Mielőtt belépnék a törékeny állatokhoz, elmondják a szabályokat, nehogy véletlenül kárt tegyek ebben a meseországban. „A lepkék nem szeretik a hangoskodást és bizonyos illatokat is nehezen szoknak meg. Idomíthatóak és ránk szállnak, majd segítek, de a lábad elé figyelj, mert a földre is leszállnak” – int meg a házigazda, majd Lilla, mint egy jó tündér, már nyomja is a kezembe a narancsszeletet, és megtanít, hogyan kell óvatosan felvenni egy lepkét. Mohó vagyok, mindet akarom egyszerre, kéket, sárgát, hosszú farkút, széles szárnyút, aprót, nagyot, földön pihenőt, nektárt szívogatót. „Kell egy kis idő” – csitít Lilla, én pedig lassan lehiggadok.
Ahogy csendesedik el a lelkem, egyre több lepke száll rám. Nagyjából 180 színpompás állat repked körülöttem, játszanak, szeretkeznek, harcolnak a területért. Nekem minden mozdulatuk egyformán gyönyörű, de Lilla figyelmét még az sem kerülheti el, hogy az egyik kezemben tartott lepke bal szeme a szokásosnál feketébb és nagyobb, valami baja van. Közel 200 tünékeny tünemény zsong körbe, tünékenységük pedig nem túlzás: egy állat 2-3 hétig él csupán. A szaporodással nagyjából bevégzi a dolgát, és átadja a helyét az új generációnak.
Szigorúan ellenőrzött bábokból
A lepkék csak és kizárólag úgynevezett fenntartható gazdaságból érkeznek, erre Tibi és Lilla nagyon ügyel. Thaiföld, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Afrika, Belize és Costa Rica mind olyan ország, ahonnan rendszeresen érkeznek hozzájuk bábok.
„Állatorvosi ellenőrzésen esnek át, így garantáltan vírusmentesek. Még így is nagyon ügyelünk kell arra is, hogy a hazai faunához ne járuljon hozzá és ne vegyen el belőle a mi hobbink, vagyis egyetlen lepke se kerüljön ki a kertből. Így például esküvőre sem adunk lepkéket reptetni, pedig minden évben több ilyen kérést is kapunk. Ez állatkínzás is lenne, ugyanis a bábjából kikelt lepke nem szállítható” – mondja Tibi. A fenntartható gazdaság pedig azt jelenti, hogy a fent felsorolt országok gazdáit a fakitermelés helyett arra ösztönzik, őrizzék meg az élővilágot, hogy onnan a lepkék petéi begyűjthetők legyenek. Ugyanúgy pénzt kapnak a begyűjtésért, mintha kitermelnék az erdőt. Mindenki nyer, főleg a természet!
Kártevők leselkednek rájuk
De ahogy az lenni szokott, a lepkézés sem csak móka és kacagás! Azon túl, hogy a májustól szeptember végéig tartó szezonban ritka kivételtől eltekintve nincs nap, hogy Tibi ne lenne kint a kertben, a kártevőkkel is meg kell küzdeniük. A lepkék természetes ellenségei a hangyák, a darazsak és a pókok, amik előszeretettel falatoznak a különleges állatok petéiből, de meg tudják enni az idős, legyengült példányokat is, mert ők már keveset repülnek, inkább a földön bóklásznak. Bent a kertben Tibiék se műtrágyát, se rovarölőket nem használnak, hiszen az a lepkékre is káros lenne.
„Próbáljuk a kártevőket sem megölni. A pókokat befőttes üveggel szoktuk összegyűjteni, és a mezőn elengedjük őket. A hangyákkal nehezebb, de rájuk is van egy módszer. A vonulási útvonalukra egy vödör földet kell szórni, akkor abban kezdenek el várat építeni, néhány hét múlva ki lehet őket lapátolni. A meztelen csigák ellen pedig sörcsapdával védekezünk” – sorolja Lilla.
Bejelentkezni itt lehet: motobutterfly.hu/lepkekert
Fotó: Ambrus Marcsi
