A szokásos, apró loggiákon is tartható dísznövények mellett miért ne termeszthetnénk haszonnövényeket is a teraszon? Elsőre persze kicsit meghökkentőnek tűnhet az ötlet. Ha paradicsomra, burgonyára, paprikára gondolunk, rögtön hatalmas helyet igénylő növények képei jelennek meg előttünk. Mégsem kell feladni az erről szőtt álmokat.
Válasszunk ide illő fajtát!
A haszonnövényeknek, ha megvannak az alapvető feltételek, azaz tudunk kellő mennyiségű földet, fényt és vizet biztosítani számukra, a zsebkendőnyi hely is megfelelő lehet. Persze nem mindegyiknek! Az utóbbi években sok növénynemesítő dolgozott azon, hogy kifejezetten balkonon, edényben termeszthető fajtákat hozzon létre a kedvenc zöldség- és gyümölcsfajtáinkból. Ezek valóban lassabban nőnek, kisebbek, és jobban viselik a meleget, mint rokonaik. Ne válasszunk olyat, ami nagyra nő, vagy óriási gyökérzetet nevel, mert a talajszükségletét aligha tudjuk biztosítani. Sőt, hiába a magok, palánták csomagolásán a megnyerő, nagy termést ábrázoló fotó: ha az szabadföldi termesztésre szánt fajta, sem méretre, sem ízre nem fog ilyet teremni a balkonon. Nem is minden terasz lesz alkalmas mindenféle növénynek. Sokat számít a kitettség, a tűző napos órák száma, de még a házfal színe is. Egy sötétebb fal jobban felforrósodik, a világosról pedig sokkoló mennyiségű fény tükröződhet vissza a növényekre.
Fontos a cserépméret
Ha már tudjuk, mi mindent szeretnénk vetni, palántázni, ideje kiválasztani az edényeket, cserepeket. A kis gyökértömeget nevelő növények, mint a retek, hagyma, nem igényelnek nagy mélységet. Ha az alapterület engedi, akár gyümölcsösrekeszt is használhatunk, csupán ki kell bélelnünk felszívatóvászonnal vagy vízáteresztő anyaggal az alját és az oldalát, hogy a földet ne mossa ki a víz. A hosszabb tenyészidejű haszonnövények általában nagyobb gyökérzetet nevelnek, így nekik mélyebb, nagyobb edényeket válasszunk. Néha túlzásnak tűnhet egy kis palántát hatalmas cserépbe ültetni, de mindig gondoljunk arra, hogy nyár végére milyen nagyra nő majd.
A nagy edényben sok a talaj és több a tápanyag is, valamint jobban tartja a vizet. Így a kánikulában nehezebben szárad ki, és nagyobb a súlya, ezért a szélviharban – ami a balkonon fokozott veszélyt jelent – nem borul fel. Az olyan növények számára, mint a burgonya, azért is szükséges nagy láda, mert a termés a föld alatt fejlődik, tehát igényli a helyet. A paradicsomnak, bármennyire törpe az a fajta, amit vetettünk, palántáztunk, karóra lesz szüksége, amit szintén csak mély cserépben tudunk megfelelően rögzíteni. Ne spóroljunk tehát a földdel és a cserepünk méretével!
Kerti föld és komposzt
Talaj tekintetében jó vízáteresztő képességű, morzsalékos, laza földet válasszunk, semleges kémhatással. Szinte minden földkeverék tőzegalapú. Ez nem feltétlenül rossz, de fennáll a veszély, hogy hamar kimerül a tápanyagkészlete, és ha kiszárad, nehéz újranedvesíteni. Érdemes jó minőségű kerti földdel és komposzttal keverni. Ennek is megvan a hátulütője, hiszen ha fertőzött, oda a termés, ha pedig sok benne a gyommag, akkor bizony gyomlálnunk kell. Valóban jó talajt találni nehéz, de ne feledjük: ha lenne egy kertünk, annak a földje is rejtene veszélyeket.
Mi terem a ládákban?
A hagyma, a retek, a sárgarépa, a petrezselyem, a zeller, a burgonya, a kömény, a kapor, a bab vagy a cékla helyre vethető a ládába, cserépbe. A paradicsom, a paprika, a csili és a bazsalikom viszont csak palántáról ültethető, mert melegigényes növények. A magvetést a papíron jelzett időpontban, mélységben végezzük. A palántázásnál ügyeljünk az ültetési mélységre. Ne kerüljenek túl mélyre a kis növények, különben berohadnak. Mindkét művelet után alaposan öntözzük meg a földet, ettől fogva pedig majd csak akkor, ha már szikkad a talaj. Soha ne hagyjuk a növényt meglankadni, mert legyengül, stressz éri, és utána hamar tönkremehet, eldobhatja a terméseit.
A fűszerek közül napos helyen a bazsalikom, a zsálya, a levendula, a kakukkfű, az oregánó, a tárkony, a kamilla, a curryfű, míg árnyékosabb balkonon a borsikafű, a snidling és a mentafajták fejlődhetnek jól.
A gyümölcs sem lehetetlen
A balkongyümölcs termesztése sem kivitelezhetetlen küldetés. Az akasztós cserépben árult folytontermő eper rendszeres tápoldatozás, öntözés mellett valóban egész nyáron ad hetente egy-két termést. Ha kiültetjük egy mélyebb ládába, az indáival tovább szaporodik, így emelkedhet a termésmennyiség. A málna és a szeder támrendszer, karó mellett nevelve inkább a félárnyékos teraszok növénye, az erős forróságot nem szeretik. A balkoncseresznye, -meggy, -alma és -barackfajták öntermékenyek, így egy darab elég belőlük, hogy teremjenek.
Ne számítsunk több kilónyi gyümölcsre. Inkább az a reális, hogy pár szem saját termést nevelő, árnyékot adó fácskát tartunk a balkonon, ami némi intimitást is biztosít a takarásával.
Kísérletezzünk a biokerttel!
A nyár folyamán fokozottan figyeljünk az öntözésre és a tápoldatozásra. Ez utóbbit hetente végezzük, mert, ahogy nagyobbá válik a növény, egyre több tápanyagra lesz szüksége. Soha ne használjunk növényvédőszerrel kombinált oldatot, sőt próbáljunk meg a növényvédőszer-mentességre törekedni. A tetű vízzel is lemosható, a gyapjastetű ecetes vattával vagy fültisztítóval, mosogatószeres vízzel lepiszkálva, lemosva tartható kordában. Ha valamelyik levélen gyanús foltosodás indul, azt csípjük inkább le onnan.
Vannak ugyan szerek, melyek biotermesztésben is engedélyezettek: ezek nem mérgeznek minket, de a terasz kövét, korlátját vagy a házfalat elszínezhetik. Az erősen napsütéses teraszok, balkonok növényei fölé a kánikulai hónapokban érdemes árnyékolót készítenünk, mert a túl sok napfényben megéghetnek a növényeink. Erre egy réteg raschelháló vagy egy bambuszroló is megfelel. A magasabb növényeket karózzuk ki akár egy bambuszpálcához, hogy egy erősebb szélroham ki ne törje őket.
Szöveg: Kiszel Péter
Fotó: Adobestock
