Philipp és Adriana Oser teljesen véletlenül találtak egymásra Budapesten. „ A Gerbeaud-ban ismerkedtünk össze – mesélik mosolyogva – ami azért sorsszerű, mert Gerbeaud Emil, a híres cukrász is svájci származású volt.”
Philipp tehetős üzletemberként utazgatott, és szenvedélyesen érdeklődött a borok iránt. Gyűjtötte, kóstolta, végiglátogatta a borterületeket szerte a világon, nem mint hivatásos szakértő, hanem bármiféle előképzettség nélkül, hobbiból, borrajongóként. Adriana Nagyváradon született, tizenhét éves korában jött a fővárosba.
„Eredetileg eladónak tanultam, de soha nem dolgoztam a szakmámban. Svájcban Philipp cégénél először recepciós voltam, majd HR-es, végül pénzügyes. Egyik szakma sem az, amit tanultam, de szerintem nagyon hasznos, ha az ember mindenre nyitott. Nincs olyan munka, amire azt mondanám, hogy nem tudom vállalni” – mondja.
Megvették Tolnay Klári nyaralóját
Megismerkedésük után sokat kirándultak a híres magyar borvidékekre, Tokajba, a Somlói, az Egri borvidékre, Szekszárdra és persze a Balatonra is. Többször jártak Szeremley Huba akkori birtokán és a badacsonyi Szent Orbán étteremben.
„Egyszer ide keveredtünk Csobáncra, és azonnal beleszerettünk a tájba – meséli Philipp. – Mindig volt egy álmom, hogy valahol, valamikor legyen egy kis borászatom, de csak családi, baráti mennyiségre gondoltam. 2003-ban kezdtünk bele a borászatba, néhány hordóval, másfél hektáron. Megtetszett nekünk egy itteni szép ház, a Tolnay-villa, amit 2004-ben sikerült megvennünk, de persze fel kellett újítanunk. Először csak annyira, hogy lakhassunk benne. Kicseréltük az ablakokat, fürdőszobát alakítottunk ki, mindent a saját két kezünkkel. Az első évjárat borunkat már Villa Tolnay néven készítettük. Megtudtuk, hogy a második világháború idején itt volt a népszerű színésznő, Tolnay Klári nyaralója. A helyi lakók Tolnay-villának nevezték a házat, mi pedig úgy gondoltuk, megőrizzük magunknak és a vendégeinknek ezt az emléket, és borainkat is Villa Tolnay Borház cégnéven forgalmazzuk.”
Philipp nem végzett borászati iskolát, de nagyon sokféle bort kóstolt. Minden érdekelte a borkészítésről: hogyan csinálják a borászok, hogyan alakul ki a borok színe, íze, zamata. Sok ismerőse volt a német borvidékeken, Ausztriában, Stájerországban, Burgenlandban, és folyton kérdezett tőlük. „Kezdetben egy kiváló borász barátom, Roland Velich Burgenlandból segített sokat, aztán jött Josef Watzl önológus, vagyis magasan képzett borszakember. Rengeteget tanultunk tőle.”
Nem gondolták, hogy ez lesz belőle
Philipp mindig is arra törekedett, hogy a szőlőterületek közel legyenek a házukhoz. A szőlőnek is fontos, hogy a szüret után rövid utat kelljen megtennie, ne törjön össze, szemmel lehessen tartani, mi történik. Egymás után vásárolták a területeket a ház körül, ma már huszonhat hektárnál tartanak. Folyamatosan telepítik újra a szőlőt, a legidősebb ültetvényük tizenöt, a legfiatalabb egyéves.
„Személyesen már csak a szüret idején dolgozunk a szőlőben – mondja Philipp. – 2008-ig ketten csináltunk mindent Adrianával, barátok, ismerősök jöttek segíteni. Mikor akkorára nőttünk, hogy már nem győztük, Nagy László érkezett hozzánk, aki a mai napig igazgatónk és pincemesterünk. Nyolc alkalmazottunk van összesen, de amikor a munka megköveteli, mindenki dolgozik mindenhol, ahol kell. Szüretkor mi is száz százalékig jelen vagyunk, reggeltől estig. Addig maradunk, amíg a bor a pincében meg nem nyugodott. De a bázisunk Svájc maradt, van ott is lakásunk, ahogy Bécsben is, ahová gyakran átjárunk.”
Az első években nem is gondolták, hogy huszonhat hektáros gazdaság lesz a kis földjükből, amely hetvenezer palackot állít elő évente, és még nincsenek a csúcson. Philippnek és Adrianának eszébe sem jutott volna Németországban, Franciaországban vagy Olaszországban szőlőt venni. De amikor rátaláltak a Csobáncra, úgy érezték, megérkeztek. És ma már elmondhatjuk, hogy egy svájci származású borász is öregbíti a magyar borok hírnevét külföldön.
Vegyszer nélkül dolgoznak
Philippnek informatikai cége volt Svájcban, háromszáz alkalmazottal, de huszonöt év alatt elfáradt a hajszában. Egy ideig párhuzamosan borászkodtak és dolgoztak Adrianával Magyarországon és Svájcban, utazgattak, végül Csobánc mellett döntöttek. Philipp szerint itt minden adottság megvan a kiváló borok készítéséhez. A talaj kifejezetten ritkaság: a vulkanikus réteg alatt a Pannon-tenger homokja található, egészen finom, hófehér, kagylóból, korallból apróra csiszolva. A két réteg különleges ásványosságot, saját karaktert ad a bornak, ami megkülönbözteti a többiektől.
„Csak a legjobb szőlőminőséget használjuk. Nyolc éve vegyszer nélkül dolgozunk, de nincs vegyszer a kertemben sem – teszi hozzá Adriana. –Ettől sokat nőtt a boraink minősége.” Adriana egy percig sem pihen: konyhájában már ott sorakoznak a frissen eltett baracklekváros üvegek, és mutatja a maga készítette szójaszószt, camembert sajtot, mustárokat, fűszerolajokat, eceteket. Házuk falain pedig ott láthatók a különleges eljárással készített festményei is.
Miért Névtelen?
Sokféle boruk van: négyféle fehér és kétféle vörös, valamint a cuvée-k, azaz házasítások. Rajnai rizling, olaszrizling, furmint, zöld veltelini, a vörösökből cabernet franc és pinot noir meg a Névtelen nevű cuvée. Ennek külön története van. „Ez volt az első vörösborunk, cabernet sauvignon és merlot házasítás, 2005-ből – meséli Philipp. – Kóstoltunk, próbálgattuk a házasítást, az arányokat, hosszú ideig tartott, amíg elértük, amit akartunk, örültünk, hogy a végére jutottunk. Már csak a név hiányzott. De mindenki olyan fáradt volt, hogy már nem akartunk ezzel foglalkozni, gondoltuk, majd holnap kitaláljuk, addig maradjon névtelen. Másnap reggel több fantázianév is felmerült. Végül döntöttem: maradjon a neve Névtelen! Valaki azt mondta: egy marketingcég biztosan sok pénzt kért volna ezért az ötletért.”
Fotó: Ambrus Marcsi
