Ki lehetett az a kislány a zongoránál? Az egyik társszerző lánya? Vagy a másik dalszövegíró édesanyjának a története áll mögötte? Talán a szerzőpáros mindkét tagját megihlette valaki.
Koós János énekes, színész és előadóművész a „Kislány a zongoránál” című dallal nyerte meg az 1968-as Táncdalfesztivált. Szenes Iván és Lovas Róbert dalszerzők közös szerzeménye azóta is népszerű és még a fiatalok is tudnak pár sort idézni belőle.
Szenes Iván lánya lehetett a múzsa?
A legismertebb történet szerint a Kislány a zongoránál című dalt Szenes Iván lánya ihlette. Andreát Koós János lányaként szerette, a zenész pedig szinte családtagnak számított Szenes családjában. Az előadóművész nemcsak kollégája, barátja is volt a dalszerzőnek, és sok időt töltött náluk.
Andrea pedig – aki kislány korában szeretett a zongora körül futkosni, de mindig elküldték onnan – ilyenkor engedélyt kapott a szaladgálásra, egyedül Koós János hagyta ugyanis, hogy zenélés, komponálás közben is a szobában maradjon. Egy ilyen baráti találkozón pattant ki a szerző fejéből a gondolat, ami később a címe is lett a dalnak: kislány a zongoránál.
Andrea egy napilapban megjelent interjúban bevallotta, hogy bár ő ihlette a könnyed, fülbemászó slágert, a szöveg mögött valójában mélyebb mondanivaló rejlik. A teljes szöveghez az alapot William Somerset Maugham angol író egyik novellája szolgáltatta. A történet egy férfiról szól, aki szerelmes volt egy csodás nőbe, de egy sok évvel későbbi találkozás alkalmával már nem ugyanazzal hölggyel találja szembe magát. Ekkor döbben rá, hogy hiba lett volna „feláldozni” érte az életét. Az összetört emlékképről árulkodhatnak ez alábbi sorok is:
„Rosszkedvűen mentem az úton,
Jobb lett volna nem látni, tudom,
Nem tört volna össze az a kép,
Mely összetörten is oly gyönyörű szép!”
Egy régi szokás, a leszervezett randevúk ihlették a dalt?
A SzántóGráf honlapján egy másik történetre is bukkantunk. A Lovas Róberttel készült interjú szerint a népszerű sláger megírása egy felkéréssel kezdődött.
A dalszerző (és plasztikai sebész) – aki olyan híres énekeseknek írt dalokat, mint Zalatnay Sarolta, Aradszky László, Sztevanovity Zorán, Koncz Zsuzsa és természetesen Koós János –, Szenes Ivánnal egy sanzon megírására kapott megbízást, amit Darvas Iván számára kellett megkomponálniuk, egy szilveszteri televízió-műsorba.
A szerzőpáros ihlet híján csak zongorázott, sztoriztak, a családról, a csajozásról, és arról, hogy a szüleik korában előre leszervezett randevúkkal kezdődött az ismerkedés. Lovas édesanyja, amikor a szüleik által kiválasztott fiú átjött teázni, fehér ruhában várta a jelöltet és Liszt darabot zongorázott neki. Szenes Iván ezzel a mondattal nyugtázta: „Hát igen. A kislány a zongoránál ül a fehér ruhájában.” Majd hozzátette: „Kislány a zongoránál fehérebb az orgonánál.”
Lovas Róbert pedig, mivel édesanyja nagyon szerette Liszt Ferenc műveit, elkezdte játszani a zeneszerző zongorasorozatának, a Magyar rapszódiáknak az egyik darabját. Ezek után hamar megszületett a dal, amit Darvas Ivánnak mutattak meg először. A színész azonban felajánlotta Koós Jánosnak, mert a saját énekhangját kevésnek találta hozzá. A Kislány a zongoránál a következő Táncdalfesztiválon (Körmendi Vilmos hangszerelésében) le is aratta a babérokat.
A legendás Táncdalfesztivál
A hatvanas évek közepéig beatzenét nem játszottak a rádiók, az együttesek, énekesek nem jelentek meg a televízió képernyőjén, az újságokban sem cikkeztek róluk. Egyedül a budapesti és a nagyobb vidéki városokban léphettek fel, főként egyetemi bulikon. Az újhullámos zenét az első Táncdalfesztiválnak köszönhetően ismerte meg a nagy közönség. A táncdalfesztiválok ötlete a Magyar Televízió rendezőjének, Bánki Lászlónak a fejéből pattant ki, egy Gitárpárbajt követően, 1965-ben. A fiatal közönség zajos tüntetést szervezett az előadás után, a hagyományos táncdalokat éneklő előadók ellen.
Az első Táncdalfesztivált egy évvel később hatalmas propagandával rendezték meg. A fesztivált igazi nagy kulturális eseményként harangozták be, így az egész ország a képernyő előtt ülve hallgatta a táncdalokat és az eseményen fellépő beat zenekarokat. Ez utóbbit a kritika nem kímélte, de a zsűri díjjal is jutalmazta a nagyközönség előtt itt debütáló Illés-együttest.
A következő Táncdalfesztiválok megosztották a közönséget, a zsűrit, a sajtót és a hatalmon lévőket is, volt, hogy biztosra menve a táncdalok képviselőit hívtak csak meg az eseményre, a beat zenekarok csak mellékszerepet kaptak, volt, hogy 3 napos fesztiválra bővítették. A közönség minden évben leginkább várt eseményének záróakkordjára 1972-ben került sor. A Táncdalfesztiválok hét éve alatt olyan zenekarok és énekesek hagytak maradandó nyomot maguk után, mint az lllés-együttes, Szörényi Levente és Bródy János legendás párosával, az Omega, a Metro, Bergendy, Aradszky László, Máté Péter, Szécsi Pál, Kovács Kati, Harangozó Teri, Koós János, Mary Zsuzsi, Vámosi János, Koncz Zsuzsa, Cserháti Zsuzsa, Zalatnay Cini és Zorán.
Fotó: Fortepan: Szalay Zoltán, FŐFOTÓ
