Nem lehetett nagyobb a bécsinél
A külön operaház létesítésének terve az 1870-es években merült fel komolyabban. Addig az operákat, a prózai művekkel együtt, a Nemzeti Színházban adták elő, de ekkorra szükségessé vált a két műfaj szétválasztása, és egy „dalszínház” építése.
„Ferenc József császár támogatta a beruházást, de az volt a kikötése, hogy a pesti épület semmiképp sem lehet nagyobb a bécsi operánál” – meséli Oláh András, az Operaház sajtófőnöke. Amikor aztán részt vett a megnyitóünnepségen, egy anekdota szerint megjegyezte: „valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet.”
Rossz hírű volt a környék
A mai Andrássy út a belváros fényes sugárútja – az építés kezdetekor azonban egyáltalán nem volt ilyen jó hírű a környék. Az 1860-as években olcsóbb telkek feküdtek itt, ahol az Alföldről elkergetett betyárok húzták meg magukat.
Podmaniczky Frigyes báró, akinek szintén jelentős szerepe volt az Operaház létrejöttében, állítólag csak fegyverrel az oldalán volt hajlandó az építkezésre ellátogatni. Ybl Miklós viszont egyenesen lakást vásárolt a környéken, hogy közvetlen közelről felügyelhesse a munkálatokat.
Megrohamozta a tömeg
- Többszöri áttervezés és kilenc évi építkezés után 1884. szeptember 27-én nyílt meg az Operaház a király és az előkelőségek hosszú sorának részvételével.
- Az utcán azonban jelentős tömeg gyűlt össze, akik az úri közönség bevonulása után áttörték a rendőrkordont, és ellepték az előcsarnokot.
- Több órába telt, amíg a kíváncsiakat sikerült kitessékelni az épületből, a rendőrségnek még kardlapoznia is kellett.
- A botrány a rendőrkapitány Thaisz Elek lemondásához vezetett.
Pénz lett volna rá, de nem lehetett nagyobb a bécsinél: 9 titok a meseszép Operaházról
Járt-e benne Sisi?
Az biztos, hogy Ferenc József többször is megfordult a királyi páholyban, ahová a külön neki fenntartott királyi lépcsősoron át érkezett. De vajon Sisi is vele tartott? A szájhagyomány szerint még kedvenc páholya is volt a színpad bal oldalán, ahonnan ugyan az előadást nem látta tökéletesen, őt viszont mindenki szemügyre vehette a nézőtérről.
A források viszont mindezt nem igazolják: Erzsébet királyné leginkább Gödöllőn és nem Pest-Budán töltötte az idejét, sokat betegeskedett, és visszahúzódó személyiség volt.
„Valójában nem találtunk olyan forrást, ami igazolná, hogy Erzsébet királyné egyáltalán járt az Operaházban” – teszi hozzá Oláh András.
A zeneszerzők modellt ültek
A két oldalbejárat melletti Szfinx-szobrok babérkoszorút és színházi maszkot tartanak, ezzel utalnak az apollóni és dionüszoszi világra, azaz a költészet és a földi élvezetek egymás mellett élésére. A belső tér festményein, freskóin is visszaköszön ez a kettősség, Lotz Károly A zene apoteózisa című freskója a nézőtér felett például a művészetet testesíti meg.
A főbejárat mellett Liszt Ferenc és Erkel Ferenc mészkőszobra köszönti az ide érkezőket – Stróbl Alajos alkotásaihoz maguk a zeneszerzők is modellt ültek.
Az elázott freskók
Az Operaház büféjében kilenc falfestmény néz le a látogatókra. Ezeket eredetileg Feszty Árpád festette, még a híres körkép megalkotása előtt – lényegében ez a megbízatás hozta el számára a hírnevet. Egy beázásnál azonban közülük öt kép súlyosan megsérült.
„Az időközben elismertté vált Feszty elvállalta volna, hogy újra megfesti őket, ám a munkájáért már jóval többet kért, mint korábban. Így a képek pótlását nem rá, hanem Újváry Ignácra bízták, aki azonban nem falfestményként, hanem olajképként alkotta újra őket. Aki figyelmesen megnézi az alkotásokat, ma is láthatja, melyek azok, amelyek kissé kiemelkednek a fal síkjából” – tárja fel az apró részleteket Oláh András.
Kéttonnás csillár
A nézőtér felett világító kéttonnás mainzi csillár eredetileg gázzal működött – mivel ezt nem lehetett teljesen lecsavarni, az előadások alatt, sőt éjszaka is halvány fény pislákolt a nézőtéren. Ennél is nagyobb problémát jelentett azonban a korom, amely károsította a falfestményeket. Az 1890-es években váltotta fel a gázt az elektromosság.
A nagyjából 500 izzót évente kétszer cserélik a csillárban, ekkor egy, az épülettel egyidős kézi csörlő segítségével eresztik le a hatalmas berendezést. Az eredeti gázcsöveket az 1980–84 között zajló felújításkor szerelték ki végleg belőle.
Kodály Zoltán is itt bujkált
A második világháború legsötétebb időszakában, 1944 decemberétől már nem tartottak előadásokat az Operában. Hatalmas pincerendszerét a főváros ostroma idején óvóhellyé alakították, ahol nemcsak a személyzetnek jutott hely, itt bujkált többek között Kodály Zoltán is.
Az ostromot szerencsére kevés sérüléssel úszta meg az épület, a nézőtere is szinte teljesen ép maradt, ezért 1945. február 11-én máris megnyitotta kapuit, bár az első hangversenyt még az alsó ruhatárban rendezték. A hivatalos újranyitásra 1945. március 15-én került sor.
Többször is felújították
A legutóbbi, ötéves felújítás után a 2022. március 12-i látványos gálaelőadással kapta vissza a közönség az Operaházat. Restaurálták a homlokzatot, modernizálták a színpadtechnikát és az akusztikát, kényelmesebb lett a nézőtér, a tervezők pedig igyekeztek az eredeti színeket, anyagokat és hangulatot visszaállítani az épületben.
Ez azonban nem az első jelentős átalakítása volt az épületnek. 1912-ben a földszinti nézőteret bővítették és a zenekari árkot alakították át. Az 1980–84-es felújításnál pedig az épület átfogó rekonstrukciója mellett az eredeti, ekkorra már javíthatatlan állapotban lévő színpadtechnikai berendezések helyére kerültek modern eszközök.
Ezeket olvastad már?
Fotó: Berecz Valter, Nagy Attila, Getty Images
