Egy hangulatos kávézóban találkozom Kozma-Erdélyi Dominikáékkal, ahol a bemutatkozásunk után a 22 hónapos Ádám is mosolyogva nyújtja felém a kezét, amivel rögtön levesz a lábamról. Egy pillanat alatt összebarátkozom a bájos fiúcskával.
„Annak idején, fiatal házasokként a férjemmel elég gyorsan eldöntöttük, hogy belevágunk a családalapításba. Szerettünk volna még a húszas éveinkben szülőkké válni, de nem így alakult” – kezdi Dominika.
„Ötévnyi sikertelen próbálkozás után számos kivizsgáláson vettem részt, és bár az orvosok soha nem jelentették ki biztosan, hogy meddő lennék, megállapították, hogy van néhány olyan nőgyógyászati problémám, pl. inzulinrezisztencia, pajzsmirigy-alulműködés, PCOS, endometriózis, amelyek megnehezítik a teherbe esést. Nagyon vágytam az anyaságra, de Viktorral már az elején megbeszéltük, hogy a lombikprogramba nem szeretnénk belevágni, mert az fizikailag és lelkileg is olyan megterhelő egy nőnek, amihez én nem vagyok elég erős.
Amikor a férjem felvetette az örökbefogadás gondolatát, még semmit nem tudtam róla, de mivel nem volt ellenemre ez a lehetőség, utánanéztünk az interneten. A jogszabályokon kívül egyetlen oldalon találtunk részletes információt az egész menetéről, viszont hiányoztak a megélt, valós történetek, tapasztalatok. Miközben felmerült bennünk egy sor egyszerű, de fontos kérdés, amelyekre nem kaptunk választ.
Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy belevágunk.”
Másfél évet vártak a telefonra
„Első lépésként felvettük a kapcsolatot a területileg illetékes gyermekvédelmi szakszolgálattal (TEGYESZ), ahol kitöltöttünk egy nyilatkozatot arról, hogy milyen gyermeket szeretnénk” – meséli Dominika.
„Mi a 0 és 1,5 éves kor közöttit jelöltük meg, származási és nemi kikötést nem tettünk, és csak a nagyon súlyos, gyógyíthatatlan betegségeket zártuk ki. Ekkor nyilatkoztunk arról is, hogy a nyílt örökbefogadást választjuk, melynél a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő ismeri egymást. A pszichológiai alkalmassági vizsgálat és a környezettanulmány után megkaptuk a határozatot, és elkezdődött a várakozás. Időközben elvégeztük az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamot, ami nem kötelező, de mi rendkívül hasznosnak tartottuk. Emellett, hogy az esélyünket növeljük, bejelentkeztünk több örökbefogadást segítő alapítványhoz.”
A házaspár összesen másfél évet várt arra a bizonyos telefonhívásra.
„2023. december 19-én az esti órákban csörgött telefonom: az ügyintéző hívott a jó hírrel. Alig akartam elhinni, hogy végre valóra válhat az álmunk. Mint kiderült, a szóban forgó anyuka már a 9. hónapban jár, január elejére van kiírva, de a baba bármelyik pillanatban megszülethet. Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem: felváltva sírtam és nevettem a boldogságtól. Az ügyintéző elmondott mindent, amit tudni lehetett az édesanyáról, a várandósságáról, és kaptunk egy fotót is róla.
Másnap reggelre kellett eldöntenünk, készen állunk-e a baba fogadására.
Amikor aznap este elmondtam a férjemnek, hogy ha minden jól alakul, egyik napról a másikra szülők lehetünk, együtt sírtunk és nevettünk, miközben féltünk is egy kicsit az új helyzettől.”
„Az örökbefogadás nem önzetlen jócselekedet”: mentorként támogatja a sorstársait Dominika
Ez is érdekelhet
Sem 2, sem 2,5 bar: ez az ideális guminyomás ősszel és télen, amivel spórolhatsz a benzinen
Régen csak ezzel takarítottak, és minden tiszta volt: a legdurvább barna vízkövet is lemarja
Mindenki elrontja ezt az egy dolgot az orchideákkal: ezért nem virágoznak újra otthon
Úgy érezték, Ádám nekik született
Január 7-én az ügyintéző telefonon jelezte Dominikáéknak, hogy beindult a szülés, mire ők azonnal indultak az ország másik felében lévő kórházba.
„A kisfiunk egészségesen született, de a nagy találkozás nem úgy zajlott, ahogy azt elképzeltem, mert a kórház nem volt túl együttműködő. Ádám 9 órás volt, amikor először láthattuk, de csak másnap foghattuk a kezünkbe. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor először magamhoz ölelhettem őt. Akkor és ott a férjemmel mindketten éreztük, hogy ő a mi fiunk, ő nekünk született.”
Dominika elmondása szerint a szülőanyával való találkozástól tartott a legjobban.
„Nem tudtam, mit mondjak neki, hogy ne okozzak neki fájdalmat abban az érzékeny szituációban, amikor ő egy borzalmas krízist élt meg, én pedig életem legszebb napját. Mégis nagyon szép és megható volt a találkozásunk. Egy gyönyörű, kedves, rendkívül szimpatikus, intelligens és csodálatosan erős nőt ismertünk meg, aki a helyzet nehézsége ellenére nagyon jól állt a dolgokhoz. Úgy tűnt, hogy egy picit megkönnyebbült, mert tudta, hogy a gyermeke jó helyre kerül.”
Legyünk őszinték a gyerekkel!
„Amikor hazaértünk a kórházból, és Ádit beraktuk a kiságyba, akkor tudatosodott bennünk igazán, hogy van egy gyerekünk, szülők lettünk, és családdá váltunk – meséli az anyuka, aki úgy véli, nagyon fontos, hogy kezdettől fogva őszinték legyenek a gyerekkel.
„Szakemberek szerint is célszerű az elejétől kezdve beszélgetni vele az adoptálásáról, természetesen a korának megfelelő módon. Én is az első perctől kezdve mondogatom Ádinak, hogy őt örökbe fogadtuk, és ő a szívünkből született.”
Dominika hozzáteszi, számára sokat jelentett, hogy a családja és a környezete is abszolút pozitívan állt ehhez a helyzethez, és mindenben támogatták őket.
„Az viszont mélységesen megdöbbent, ahogy az emberek egy része az örökbefogadáshoz és főleg a roma származáshoz viszonyul. Úgy gondolom, mindegy, milyen a kisfiunk bőrszíne, Ádi tőlünk kapja, tanulja azt az értékrendet, amely szerint élni fogja az életét. Azt sem szeretem, amikor azzal jönnek, hogy milyen jó emberek vagyunk, mert ez nem erről szól.
Az örökbefogadás nem egy önzetlen jócselekedet.
Mi azért indultunk el ebbe az irányba, mert nekünk természetes úton nem lehetett gyerekünk. Most van egy okos, értelmes, ügyes, mosolygós, életvidám kisfiunk, és vele vált teljessé az életünk. Nekem nincs vér szerinti gyerekem, de úgy érzem, ha lenne, őt sem szerethetném jobban, mint Ádit.”
Tabukat dönt le
„Sokan tartanak az örökbefogadástól, részben azért, mert rengeteg tévhit kering a köztudatban ezzel kapcsolatban. Ezért hoztam létre egy évvel ezelőtt az Örökbe-örökre, avagy örökbefogadásról tabuk nélkül című oldalamat, és indítottam el a blogomat – mondja Dominika, aki ma már örökbefogadást segítő mentorként támogatja a hozzá fordulókat. – Célom, hogy az örökbefogadással kapcsolatos tévhiteket eloszlassam, segítsek a döntést fontolgató pároknak, és hogy edukáljam a környezetemet. Szeretném minél több emberrel megismertetni a családdá válás ezen formáját.”
Ez is érdekelhet: Citrommal hódították meg a vidéket: Kisjuhász Éva és férje Szedd magad! akciót hirdetett
Szöveg: Szűcs Anikó
Fotók: Ambrus Marcsi
