A leghidegebb magyar telek fagyos emlékezete
Mivel legalább 9 éve nem volt ilyen hideg és csapadékos a tél Magyarországon, hirtelen mindenki úgy érzi, nem fázott még ennyire soha életében. Nos, lehet, hogy neked tényleg szerencséd volt, de azért egyáltalán nem szokatlan a mi éghajlatunkon a zord idő. Megnéztük, milyen pusztító telek voltak régen Magyarországon, ha másért nem, például azért, hogy értékeld, a -12-15 °C éjszakánként még „nem is olyan hideg”.
Az időjárási statisztikák szerint a 20. század első felében több rendkívül zord tél sújtotta Magyarországot. A szakirodalom a legkeményebbek közé sorolja az 1928/1929-es, az 1939/1940-es és az 1941/1942-es telet.
1929 februárja országos átlagban is kirívóan hideg volt, az 1940-es hideghullám pedig hozta a máig érvényes abszolút minimumot: Miskolc‑Görömbölytapolcán –35,0 °C‑ot mértek 1940. február 16-án – olvasható a HungaroMet egyik tanulmányában.
Milyen volt a leghidegebb tél?
A Tisza úttá vált: ilyen volt, amikor a -35 fokos hideg tényleg megállította az országot – Galéria
A HungaroMet visszatekintése szerint a 20. század elejétől 2010-ig a telek országos középhőmérséklete többnyire –3 és +2 °C között mozgott, a „mélypontok” között kiemelkedik az 1928/1929-es tél: 1929 februárjában –9,5 °C körüli országos havi közepet számoltak.
A zord blokkokat többnyire kelet‑északkelet felől érkező sarkvidéki légtömegek táplálták, amelyek hetekig tartó, derült, szeles, csípős időt hoztak. A hideg hétköznapi lenyomatai jól látszanak a korabeli beszámolókból.
- Szegeden a Tisza jégpáncélján gyalogösvények alakultak, a reggeli ingázók egy része nem a hídon, hanem a folyón kelt át.
- A kutak befagytak, a jég 1929. február közepére félméteresre erősödött.
- A Dunán is kivételesen súlyos jégviszonyok alakultak ki: a magyar szakaszon a páncél helyenként 60 centi vastag volt, a jégzajlást március közepén indította meg a nappali olvadás és az éjjeli visszafagyás váltakozása.
Hogyan éltünk akkor? Milyen volt a fűtés, közlekedés, ellátás?
A két világháború közötti városi élet még nagyrészt egyedi fűtésen alapult. Szenes és fatüzelésű kályhák füstölték be a teleket, és bár léteztek a modern megoldások csírái. De a távfűtés csak pár ikonikus épületnél jelent meg.
Például a Parlament hőellátását már 1899-ben távoli kazánházból oldották meg, a Gellért szálló pedig 1918-tól számított „távfűtött” épületnek. Hálózati kiterjesztésre viszont csak évtizedekkel később került sor.
A közlekedést a hó és a jég gyakran lebénította. A folyami átkelések átszervezése hetekre ad‑hoc megoldásokat kívánt, a jégen kijelölt útvonalak és a kényszerű kerülők a mindennapi mozgást is átírták.
Szegeden például a jégre kimerészkedő kerékpáros is a „téli látkép” része lett, miközben a hatóságok mentéseket szerveztek a beszakadás veszélye miatt. A Dunán a teljes befagyás és a tavaszi jégzajlás sokáig visszatérő jelenség volt.
A jégtáblák ma is veszélyesek, de a Dunán a teljes, összefüggő befagyás Budapesten utoljára 1963 telén fordult elő, azóta jellemzőbb a part menti jég és a jégzajlás, mint ami éppen most is tröténik a folyón. A folyószabályozás, a városi hőterhelés és az enyhébb telek együtt csökkentik a teljes befagyás esélyét, így az a „jégvásárok” kora, amelyről régi ábrázolások mesélnek, a fővárosban inkább történelem.
Mi változott a klímában, és mennyit fűtünk ma?
Ha sokallod is a számlád, jobb ha tudod, az OMSZ elemzése szerint 1901 óta országosan csökkent a fűtési foknapok összege, vagyis ugyanazt a beltéri hőérzetet kevesebb fűtési energiával lehet elérni. A melegedő trend a hegyvidékeken és Nyugat‑Magyarországon különösen látványos.
Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hideg napok, de tartósan szélsőséges, hónapokon át zord tél ritkábban fordul elő, mint a század első felében. Szóval, ha sok is lesz a januári számlád, örülj, hogy legalább nem 50-60 évvel ezelőtt éltél.
A rekordok is „kiegyenesedtek”. A napi, havi hidegcsúcsok döntő része a 20. század első feléhez kötődik, míg az abszolút országos minimum 1940 óta érintetlen. Ugyanakkor a 2010-es és 2020-as években bőven születtek melegrekordok.
Az OMSZ hivatalos rekordtáblázata világosan mutatja a történeti képet: a januári mélypontok között sok a 40‑es évekbeli adat, az abszolút minimum –35,0 °C pedig továbbra is Miskolc‑Görömbölytapolca neve mellett áll.
Fel vagyunk készülve a mai hideghullámokra?
A válasz jóval árnyaltabb, mint a nosztalgikus „régen nagyobb telek voltak” toposz. A kritikus infrastruktúrák ma jóval összetettebb védelmet kapnak, és a riasztási rendszerek – a meteorológiai veszélyjelzésektől a katasztrófavédelemig – egységes protokollok szerint működnek.
- A 2012-es, napokig tartó hideghullám idején az OMSZ részletes riasztásrendben kommunikált, a tapasztalatok pedig visszacsatolódtak a későbbi eljárásrendekbe.
- A lakossági sebezhetőség ugyanakkor nem tűnt el: az energiaszegénység, a rosszul szigetelt épületállomány vagy a szén‑monoxid‑kockázat ma is valós veszély, amelyre kampányokkal és ellenőrzésekkel reagálnak a hatóságok.
Akkor régen tényleg minden jobb volt?
Az 1929-es és az 1940-es telek idején a természet sokszor a város fölé kerekedett: folyók fagytak be, jeges árak fenyegettek, a közlekedés hetekre megroggyant. Ma ritkábban fagy le az ország, és ha mégis, a reagáló kapacitások és az ellátórendszerek védelme miatt rövidebb a kiesés.
A fizika nem változott, csak a körülmények: melegebb telek, stabilabb közművek, okosabb felkészülés. A legendás „farkasordító” hideg azonban – ha ritkábban is – bármikor megérkezhet. A múlt tanulságait érdemes fejben tartani.
Fortepan: A R / Flanek-Falvay-Kováts / Jóna Dávid / Széman György / Flanek-Falvay-Kováts / (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / BHÉV gyűjteménye) / Haui Balázs / Párdányi Miklós / Erky-Nagy Tibor / Miklós Lajos / (Fortepan/Album018) / Lenkey Márton / Ludovika / (Fortepan/Album002) / Tóth Károly dr / Mészáros Zoltán
