Régen a szabályok még egyszerűek voltak, az eszközigény minimális, a játék pedig addig tartott, amíg be nem sötétedett, vagy haza nem szólítottak.
Az idők azonban változtak. Az időjárás kiszámíthatatlanabb lett, a telek enyhébbek, a szabadban tölthető órák száma csökkent, és ezzel együtt lassan eltűntek azok a mozgásos játékok is, amelyek nagyszüleink, szüleink vagy éppen a mi gyerekkorunknak természetes részei voltak.
Nem feltétlenül azért, mert rosszabbak lennének, hanem mert ma már ritkán adódik hozzájuk megfelelő környezet – írta a HogyVoltRégen nevű portál. Ezek a játékok ma inkább emlékek, fényképek, történetek formájában élnek tovább, pedig egykor a mindennapokhoz tartoztak.
De lássuk, melyik az az öt játék, amiről ma már még meggyőzni is nehéz volna a gyerekeket, hogy milyen jó móka volt.
Szánkózás
A tél régen egyet jelentett a várakozással. Amikor leesett az első hó, a gyerekek tudták, hogy elő lehet venni a szánkót, és irány a legközelebbi domb. Ma már ritka az a tél, amikor napokig megmarad a hó, így a szánkózás is alkalmi élménnyé vált. Sok családban az idei januárig szánkó sem volt, hiszen nem volt hol és mikor használni.
Budapesten például kifejezetten népszerű volt a Naphegy utca és a Krisztina körút közötti lejtő, ahol egész délutánok teltek nevetéssel és pirosra fagyott arccal.
Számháború
A számháború egyszerre volt mozgás, stratégia és csapatjáték. Nem kellett hozzá más, csak papír, filctoll és egy nagyobb terület, ahol el lehetett bújni. A játék lényege az volt, hogy mindenki viselte a saját számát, miközben igyekezett leolvasni az ellenfélét anélkül, hogy a sajátja láthatóvá váljon.
Komoly koncentrációt, gyors döntéseket és csapatmunkát igényelt, mégsem volt veszélyes, és órákig lekötötte a gyerekeket. Ma inkább tábori programként bukkan fel, pedig egykor hétköznapi időtöltés volt.
Ez is érdekelhet
Fakutyázás
A fakutyázás ma már szinte elképzelhetetlen, pedig régen természetes része volt a télnek. Amikor a tavak, folyók biztonságosan befagytak, kicsik és nagyok merészkedtek a jégre. A Balaton jegén nemcsak korcsolyáztak, hanem fakutyáztak is, ami egyszerre volt játék és sport.
Az enyhébb telek miatt ma már ritkán alakul ki olyan vastag jég, amelyen ez biztonságosan megvalósulhatna, így a fakutya is lassan a múlt része lett.
Kötélhúzás
A kötélhúzás egyszerű szabályokra épült, mégis komoly erőpróba volt. Két csapat állt egymással szemben, a cél pedig az volt, hogy áthúzzák az ellenfelet a kijelölt vonalon. A játék nemcsak fizikai erőt, hanem együttműködést is igényelt, ezért mindig volt közösségformáló ereje.
Kevesen tudják, hogy a kötélhúzás 1900 és 1920 között olimpiai sportágnak számított. Ma leginkább rendezvényeken, családi napokon bukkan fel, de a gyerekek mindennapjaiból szinte eltűnt.
Gólyalábazás
A gólyalábazás igazi ügyességi próba volt. Az egyensúlyérzéket, a koncentrációt és a bátorságot is próbára tette, ezért nem mindenki mert rögtön belevágni. Bár nem volt veszélytelen, általában mindig akadt valaki, aki segített, fogta a kezet, elkapta az esőt.
Ma már leginkább vásárokon, fesztiválokon vagy csapatépítő programokon lehet látni gólyalábon egyensúlyozókat, gyerekjáték formájában azonban ritkaságszámba megy.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás / Faragó László
