Bele sem gondolunk, de mint más munkakutya, egy vakvezető kutya kiképzése is rengeteg idő. Míg odáig eljut, hogy egy látássérült embernek segítő társa lehessen, két év telik el. Az első másfél évben önkéntesek viselik gondjukat, akik megtanítják a szeleburdi kölyökkutyáknak a viselkedés alapszabályait, hogy a következő hat-nyolc hónapot az iskolában tölthessék.
A gyermekkori reuma szövődménye
Andi testközelből tapasztalta meg, milyen sokat számít egy látássérült ember életében egy jól képzett kutya, három lánya közül – Réka, Luca és Dóri – utóbbi maga is látássérült.
„Dóri is látóként született, négyévesen kapott gyermekkori idiopátiás artritiszt, aminek szövődménye lett egy szemgyulladás mindkét szemén. Fokozatosan romlott a látása, az általános iskolát normál iskolában kezdte, síkírással tanult írni és olvasni” – meséli az édesanya.
A mára 32 éves fiatal felnőtt nő még az érettségiig is nagyítóval és olvasógép segítségével jutott el. Többször műtötték, az egyetem idejére azonban már annyira romlott a látása, hogy csak bizonyos fényviszonyok között, ismerős terepen volt képes egyedül magabiztosan közlekedni.
„Bár Dóri is látóként született, ma az irodalomtudományok és az angol irodalom doktorandusza. Ahogy romlott a látása, egy alapítványnál megtanulta a fehér botos közlekedést, de soha nem szerette, szégyellte, és nem is szívesen használta. Vagy mi kísértük mindenhová, vagy segítséget vettünk igénybe az utaztatásához. Másfajta megoldásokat igényel, mint egy átlagos élethelyzet, de én
mindig azt mondom, vannak ennél súlyosabb gondok is egy család életében”
– folytatja az édesanya.
Amikor annál az alapítványnál, ami segített a lánynak megtanulni fehér bottal közlekedni, találkozott egy látássérült hölggyel, aki vakvezető kutyával érkezett – mindketten azonnal tudták, szeretnének ezekkel az állatokkal a mindennapokban foglalkozni.
Mindent ki kell próbálniuk
Andi jelentkezett a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványnál kölyökkutya nevelőnek, Dóri pedig kutyáért. Az első kölyökkutyájuk, Fidzsi kilenc hónapos korában került hozzájuk, és másfél éves koráig nevelték, míg el nem mehetett a kiképzésére.
Önkéntes kölyökkutya-nevelés nehéz „szakma”, hiszen az, hogy egy nevelő lánya történetesen látássérült, tulajdonképpen nem jelent semmit: ha a leendő gazdi és a kutyája nem passzol egymáshoz, akkor sem marad egy kutyus a családnál, ha ők nevelték. Az, hogy Fidzsi végül Dórihoz került vissza, nagy szerencse, de nem törvényszerű.
Szigorú vizsgát kell tenni kutyának és gazdájának
Az alapítványnál a kutyáknak és leendő gazdáiknak is vizsgázni kell, a szakemberek pedig megfigyelik, alkalmasak-e a közös életre. Hasonló-e a habitusuk, értik-e egymás rezdüléseit.
„Egy vakvezető kutya olyan más minőséget ad egy látássérült embernek, hogy szerettük volna, ha minél többen megtapasztalhatnák ezt az élményt, úgyhogy Fidzsit aztán még nyolc kutyus követte. Dóri előtte nem közlekedett egyedül, ma bátran megy el a barátaival. Egy vakvezető kutya nemcsak a közlekedésben segít, hanem olyan társ, aki mindig az emberrel van.
Dóri ma már könnyebben is barátkozik, a kutya ezeket az akadályokat is leküzdi”
mondta Andi.
Szép, de lelkileg megterhelő szakma
A kölyöknevelő bevallja, nem mindig könnyű ez a kívülről szép szakma.
„Bevallom, nem egyszer sírtunk már mi is, amikor el kell őket engedni, de a kölyöknevelésben nem mi vagyunk a fontosak, hanem a cél. Segíteni tényleg jó. Az elválás után pedig nem szakad meg a kapcsolat, ha a látássérült személy partner ebben, még utána is lehet találkozni” – magyarázza Andi, aki nagyon hálás a munkahelyének is, amiért támogatják abban, hogy már a kilencedik kölyköt nevelhette.
És persze a férjének, Imrének és lányainak is, akik ugyanúgy részt vesznek a nevelésben. Az anyuka egy gyermekfejlesztéssel foglalkozó civil szervezet vezetője, ami szerinte külön áldás, hiszen így a nála lévő kölykök még síró gyerekekkel is találkozhatnak, azt is megtanulhatják kezelni.
A vakvezető kölyökkutyák első hónapjai ugyanis nemcsak a játékról szólnak: 0–24 óráig a nevelőikkel vannak, a munkába is kísérik őket. Tanulják a társas viselkedést, tömegközlekednek, és minél több élethelyzetet próbálnak ki – a Baráthegyi persze ehhez is minden szakmai segítséget magad.
A kölyökkor után jön a 6-8 hónapos oktatás, amit már a kiképző otthonában töltenek, majd gyakorlás a leendő gazdájukkal, mire végre a végleges otthonukba kerülhetnek.
„Az első babakutyánk Houston volt Fidzsi után. A kiképzés során kiderült, hogy más kutyákkal szemben bizonytalanabb, nehezebben kezelhető helyzetekbe kerül, ezért végül nem vált belőle vakvezető kutya. Egerben egy szerető család fogadta be.
Fájó pont volt, de a viselkedés-szakértő szerint nem mi hibáztunk, hanem a hormonok”
– magyarázta a kölyöknevelő.
Ez is érdekelhet
Fidzsi már nyugdíjas
Egy vakvezető kutya körülbelül 12 éves koráig tud segíteni, utána „nyugdíjba vonul.” Ha a látássérült személy tudja vállalni, vele maradhat, ha nem, elsőként a kölyökkutya-nevelőt kérdezik meg, visszamehet-e hozzá.
„Mi vagyunk a Baráthegyi Aranytappancs-díjas rekorderei a kilenc nevelt kutyával. Több kutyánk is az évek múlásával nyugdíjaskorba kerül. A harmadik neveltünknek, Ionnak megígértem, hogy ha egyszer úgy alakul, visszatérhet hozzánk. Fidzsi már nyugdíjasként velünk él, a lányomat most Csúzli segíti.
Ha eljönne az a pillanat, hogy egykori neveltünk hazatérhetne, nagyon nehéz dolgom lenne, mert szívem szerint azonnal igent mondanék. A kölyöknevelés számunkra szívügy lett.
Jó érzés, hogy hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egy látássérült ember önállóbban élhessen.
Nem mindig könnyű, de minden perc megéri. Aki érzi magában a szeretetet, a türelmet és az elhivatottságot, bátran vállalkozzon rá” – hangsúlyozza Andi.
Fotók: archív
