A Kossuth-díjas színésznő a napokban lett hatvanöt éves, így néha azon is elgondolkodik, meddig folytatja még a hivatását. „Fáradékonyabb vagyok már, de amíg a játékkedvem megvan, addig csinálom! – mondja. – Mindenkinél másként működik ez, apám például a haláláig dolgozott. Amíg az emberre kíváncsiak, addig minden rendben van! Úgy gondolom, olyan 75 éves korig lehet színészként dolgozni… Még van tíz évem. Boldog ember vagyok, számomra ennél kerekebben nem kell és nem is lehet élni.” Csákányi Eszter a munkájának él. Nemrégiben térdműtéten esett át. Előtte olyan fájdalmai voltak, hogy alig tudott játszani. Mégis felment a színpadra, mert nem hagyhatta cserben a közönségét. Miközben a térdével bajlódott, megkeresték egy szerepajánlattal, a próbákat azonban nem tudta elkezdeni a betegség miatt. Nemsokára azonban kiderült, hogy a színház gyógyít. „Beatrix szerepére kértek fel A hattyúban, és bár nagyon készültem rá, képtelen voltam belevágni – meséli. – Aztán Mácsai Pál felhívott, és azt mondta, ne aggódjak, megvárnak a szereppel. Ekkor egy életre elköteleződtem neki, de történt még valami: egyszer csak a gyógyulási folyamat is elindult. Végül már szinte gyógyultnak éreztem magam, pedig még meg sem műtöttek. Hiszen pontosan láttam magam előtt a célt, a szerep megformálását.”A színésznő úgy véli, egy jó darab nemcsak neki, a színésznek segíthet, de a nézőnek is. A színházban, mondja, akkor van siker, ha segít átlátni, vagy adott esetben akár megoldani a nézőnek a saját problémáit.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
