A kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor még egy bérházban laktak. Judit a körgang egyik, János pedig a másik végén. „Akkor még nem tudhattuk egymásról, milyen nehéz emberek vagyunk, ez csak később derült ki. Lényeg, hogy bemutatkoztam neki, és elmondtam, főiskolára járok, én is színész leszek – eleveníti fel a múltat Hernádi Judit. – Ettől kezdve egyre többet beszélgettünk, mert nemcsak a szakma volt közös pont az életünkben, hanem az is, hogy mindkettőnket utáltak a szomszédok, mivel előadás után, az éjszaka közepén jártunk haza.”
Mire évekkel később a színpadon először találkoztak, már nagyon jó barátok voltak. „Gyakran szó esik olyan témákról, amiket senki mással nem vitatunk meg. Nekem, ha csöng a mobiltelefonom, pontosan tudom, hogy vagy a családból hív valaki, vagy Juci keres, ugyanis másnak nem adtam meg a számom. Viccesen szoktam mondani: nekem Juci a második feleségem. Egyébiránt az igazi feleségemmel, Jutkával nagyon jó barátnők, az egyik a való életben, a másik a színházban vigyáz rám.”
