Arra is meg kell érni, hogy ki merjük mondani: szeretem magam. Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, a mi családunkban ritkán hangzott el, „szeretlek, Juditkám”. Soha nem is gondolkoztam ezen, hiszen enélkül is éreztem a szüleim, nagyszüleim szeretetét. De egyébként sem tudtam elképzelni, hogy előfordulhat az, hogy egy anya, egy apa vagy a nagymama nem szereti a gyermekét, az unokáját. Hogy hiányzott-e nekem, hogy a szeretteim kimondják, amit éreznek? Talán ma, visszagondolva, igen.
Amikor megszülettek a lányaim, úgy éreztem, hogy mindenkinél jobban szeretem őket, magamnál is. Akkor kezdett divatba jönni, hogy mondjuk ki az érzelmeinket, ne féljünk azt mondani a gyerekeinknek: szeretlek. És én mondtam is nekik, nagyon sokszor. Hogy többször-e a kelleténél? Ki tudja, mennyi a sok, a kevés, az elég. De hogy a saját magam iránt érzett szeretetről elgondolkozzam, annak még valahogy nem jött el az ideje. Aztán egyre több önismereti könyvet olvastam, előadást hallgattam, ahol arról is írtak, beszéltek, hogy fogadd el magad, szeresd magad! Sőt, magad szeresd a legjobban! Hát, ha valami távol állt tőlem, akkor ez. Méghogy magam szeressem a legjobban?!
Ma már ki merem mondani, hogy szeretem magam. De mit is jelent ez számomra, így hetvenhez közel? Például, hogy az időmet – ami egyre többet ér, minél kevesebb van belőle – azzal töltöm, amivel szívesen, örömtelien, és olyan emberekkel, akiknek élvezem a társaságát, akiktől kapok, és akiknek én is adni tudok. Vagy azt, hogy naponta időt szánok a gyaloglásra, mert tudom, hogy így minél tovább aktív és egészséges maradok. És sokat olvassak, ha úgy tartja kedvem, akár órákig. Az is a magam iránti szeretet megnyilvánulása, hogy időről időre elutazom, akár belföldön, akár külföldre, és gyűjtöm az élményeket, amik aztán erőforrásként szolgálnak. Mert ez a legjobb befektetés: „Az utazás az egyetlen dolog, amire pénzt költünk, de gazdaggá tesz minket.” Merjük hát szeretni magunkat! Mert ha békében vagyunk magunkkal, akkor a körülöttünk lévő világgal is elfogadóbbá, szeretettelibbé válunk.
Szeretettel: Judit
