Minél öregebb leszek, annál színesebb vagyok.
Emlékszem, fiatal koromban milyen jókat mosolyogtunk a floridai „öreglányokon”, hogy feltűnően színes holmikban járnak. Bátran felvettek rózsaszín, piros, türkiz színű ruhákat, a kissé vagy nagyon is rikító felsőkhöz vagány fehér nadrágokat. És lám, hova jutott a világ, ha kinyitom a szekrényemet, ma már szinte csupa színes blúz, felsőrész lóg benne!
Igen messziről indultam én is. Ha ma visszanézek a harmincas, negyvenes éveimre, nagyon szerettem a feketét, a földszíneket. Szinte a tévés pályafutásom végével esett egybe, hogy elkezdtem nadrágot hordani, fiatalabb koromban szinte mindig csak szoknyában jártam, a tévé képernyőjén is kizárólag így jelentem meg, sőt még az erdei kirándulásra is szoknyában mentem. Mára én is rájöttem, hogy milyen kényelmes viselet a nadrág, szép lassan megbarátkoztam a farmerrel is, amiről jó pár éve már úgy gondolom, hogy nem csak a fiataloknak áll jól.
Amikor festeni kezdtem a hajam – mert kezdetben bizony magam ügyeskedtem-ügyetlenkedtem a hajfestékkel –, legtöbbször igen sötétre sikerült. De egy fiatal arc jól elbírja a sötét hajszínt. Aztán – talán az ötvenes éveim közepén jártam – az ügyes kezű és jó szemű fodrászom kikevert egy hajszínt, ami világosabb lett, mint az eredeti volt. Mert bizony észrevettük, hogy a sötét hajszín keményíti az arcvonásaimat, mélyíti a ráncokat. Azóta élvezem ezt a természeteshez közeli hajszínt.
A ruhák is így színesedtek ki a szekrényemben. Feltűnt, hogy a fekete, a földszínek valahogy „fakítják” az arcomat. Mert ha kicsit kisminkelem magam, még csak-csak, egy kis szempillafesték, egy szájfény segít… De ha ez sincs, bizony az idősödő arc megfakul.
No és a körmöm! Régen sokkal többször lakkoztam semleges színekkel, gyöngyfényű, világos lakkokkal. Nemrég viszont én magam fedeztem fel, hogy milyen jól áll a meggypiros lakk.
Úgy vélem, nem kell félni a színektől, nyugodtan hozzunk egy kis fiatalos lendületet az életünkbe, ettől még nem válunk nevetségessé. Végül pedig, kedves Olvasó, tegyük fel a legszebb ékszerünket, a mosolyunkat, ami bármelyik idősödő arcot széppé varázsol.
Szeretettel: Judit
