Ma egy korombeli, kedves ismerősömmel kávéztam. Amikor elővette a telefonját, kicsit pironkodva jegyezte meg: „Látod, még mindig ezt használom, azt hiszem, én már nem tudom megtanulni az okostelefont!” Szinte kibukott belőlem: ezt soha ne mondd! Hiszen azért, mert idősödünk, még nem vagyunk hülyék, bármit meg tudunk tanulni, legfeljebb lassabban.
Divatos kifejezéssé vált az utóbbi években az „élethosszig tanulás”. Jó és hasznos divat, hiszen amíg az elménket csiszoljuk, addig nem tunyulunk el, friss marad a szellemünk, és ez a szakemberek szerint hatással van a fizikai állapotunkra is. Nem új keletű az egész életen át való tanulás, hiszen Konfuciusz (i.e. 551 – i.e. 479) kínai filozófus szerint is mindenkinek szüksége van önművelésre. Ezzel nemcsak az ismeretek megszerzésére gondolt, hanem jellemünk építésének fontosságát is hangsúlyozta. Ugorjunk előre az időben, és hadd idézzem Németh Lászlót, a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő alakját, aki gyönyörűen fogalmazta meg, mi is az élethosszig tartó tanulás. „Az ember legyen önmaga szobrásza, és a nap mint nap megszerzett tapasztalatokból tanulva apró vésőütésekkel formálja önmagát.” De népi bölcsességünkben is megleljük az erre utaló mondást: „A jó pap holtig tanul.”
Bár az iskolapadból régen kinőttem, a legutóbbi sikerélményem, hogy megtanultam, hogyan kell működtetni a YouTube-csatornámat. A kisebbik lányom kezelésbe vett, biztatott, hogy ne féljek, higgyem el, meg tudom csinálni. Azért a régi módszerektől nem tudtam elszakadni, elővettem egy üres irkát, és szépen, lépésről lépésre elkezdtem leírni a tennivalókat. Egy-két alkalommal még felügyelt, jól csinálom-e, aztán maradt az irka segítőtársként. Bevallom, kezdetben ugyanúgy kipirultam, megizzadtam, mint amikor elkezdtem tévézni. És igen, olykor meg kellett ismételni a „feltöltést”, máskor meg rosszul csináltam valamit, és homályos, nézhetetlen lett a műsor. De nem adtam fel, nekiveselkedtem, és ma már élvezettel foglalkozom a csatornámmal. Száz szónak is egy a vége, bátran tanuljunk új dolgokat, egy segítő mindig akad, és ha már elsajátítottuk, hihetetlenül büszkék leszünk magunkra, kortól függetlenül.
Szeretettel: Judit
