Az első magyar férfi filmcsillag, sármőr, gentleman csupán játszotta az udvarias férfi szerepét, valójában legalább annyi botrányos cikkben olvashatta nevét a közönség, mint amennyi színházkritikában. Agresszív viselkedése miatt sok ellenséget szerzett, pályatársai meghurcolták, Amerikából alkoholbetegként jött vissza Magyarországra, és olyan szegényen halt meg, ahogy nekivágott egykor a világot jelentő deszkáknak. A színész Jávor Pál maszkja mögött egy hirtelen haragú, agresszív férfi állt.
Az utca volt az otthona
Mindig is művészlélek volt, és tagadhatatlanul makacs. Édesanyja még a csendőrökkel is kerestette, amikor tizenöt éves fia megszökött aradi otthonukból. A nagyravágyó kamasz a katonákig futott, akiknek leveleket postázott. Nem sokkal később pedig vonatra szállt. Dániába akart menni, hogy színészkarriert építsen, de a jegye csak Budapestig szólt. Első fővárosi napján felvételizett a Színművészeti Akadémiára, ahová bekerült, viszont rekordidő alatt eltanácsolták. Miközben statisztaszerepekből megszerezte a betevőt, lakhatásra nem maradt, így parkokban élt és csatornákban mosdott. Később ágyat bérelt, és kosztért dolgozott, de szerencséjére tehetségét hamar felismerték. Első komoly színházi munkáját Szegeden kapta, ahol pillanatok alatt megnyerte a közönséget. Hiába a nehéz gyerekkor és az utcán töltött hónapok, olyan bravúrosan játszotta az úriembert, hogy a nők belepirultak, a férfiak pedig a kalapjukat emelték előtte. És Jávor Pál ekkor ajánlatot kapott a Vígszínháztól.
Megrögzött párbajozó
Az arisztokratákból és polgárokból álló közönség sztárként ünnepelte, de a kollégái egyre jobban eltávolodtak tőle. Első botránya is a színházban történt. Jávor Pál egy szakácsnőnek akart tiszteletjegyet kérni a színházi titkártól, aki elutasította. A színész ezen annyira felháborodott, hogy egy telefonkagylóval ütötte meg az alkalmazottat, így még aznap kirúgták a Vígszínházból. A színészlegenda mindenhol feltűnést keltett agresszív viselkedésével. Sorra hívta ki párbajozni kollégáit, de a nemesek elé sem félt kesztyűt dobni az asztalra, sőt amikor egy színésznőt inzultált, és az elutasította, sértődötten egy pofonnal reagált. Késő húszas éveiben többet forgatta a kardot, mint a szövegkönyveket. Mikor elterjedtek a róla szóló pletykák, nem rejtette el érzéseit:
Főképpen vidéken voltak párbajaim, ahol a színészt legtöbbször semmibe se vették. Volt rá eset, hogy egyszerűen rám szóltak egy vendéglőben, hogy menjek haza, mert a megyei urak egyedül akarnak mulatni… Hát bizony, ilyenkor… No, de azt meg kell adni, hogy ezek az urak mindig lovagiasan helyt is álltak a sértésért, ha rá került a sor” – nyilatkozta 1934-ben.
Szemen hányta az igazgatónőt
Jávor ügyei egyre zűrösebbek lettek, alkoholos állapotában még az élő fába is belekötött, és ha úgy tartotta úri kedve, egy mulató berendezését törte ripityára. Egy lovas előadás után pedig nézeteltérésbe keveredett a ló tulajdonosával, akit ütni és rugdosni kezdett. A verekedésből bírósági per lett. Jávort súlyos testi sértés miatt kéthavi fogházra ítélte a törvényszék, amit aztán az ítélőtábla három évre felfüggesztett. Hírneve megvédte a börtöntől, de a II. világháború alatt vele sem kivételeztek.
A Gestapo Németországba hurcolta, a fogságból a 43 éves színész megtörten tért haza, és miután a botrányai miatt sehol sem látták szívesen, Amerikába emigrált. Tizenegy évig szórakoztatta a kinti magyarokat, de az előadásai egyre gyengébbek lettek, olcsó darabokban kellett bohóckodnia. Gyakran részegen állt a közönség elé. Hol nevettek, hol megbotránkoztak rajta, de Jávor Pál ezzel már nem foglalkozott, gyomorproblémái legyengítették. 1957-től újra itthon játszott, és ismét nem tudta fékezni az indulatait. Egy alkalommal olyan heves szóváltásba került Simon Zsuzsa színházigazgatóval, hogy a neki címzett mondatot már nem tudta befejezni, és a szó legszorosabb értelmében szemen hányta az asszonyt. Ez a gusztustalan jelenet volt Jávor utolsó ismert balhéja. Nyolc hónappal később gyomorrákban hunyt el a János Kórház egyik kórtermében.
Fotó: Mti, Archívum, Fortepan/Markovics Ferenc, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
