A Dávid Irén néven anyakönyvezett kislány arról álmodott, hogy orvos vagy apáca lesz, végül a Nemzet Színészeként temették el a Farkasréti temetőben. Megélte a mélyszegénységet, a kiközösítést, a háborús éveket, de ugyanúgy a felemelkedést és a sikert is. Minden szerepben megállta a helyét, mert jól tudta, milyen a valódi dráma és az igazi csillogás.
Postáskisasszonyként kezdett dolgozni
A szegény mosónő és segédmunkás gyereke csak akkor számíthatott vacsorára, amikor két bátyja a boltok előtt összeszedte az elejtett aprópénzt vagy énekkel szórakoztatta a környéket. „A két csodálatos bátyámnak a házak udvarán kellett énekelnie, hogy meg tudjunk élni” – így emlékezett gyerekkorára, melyen tovább rontott lecsúszott, részeges apja, aki durván bántalmazta Irénéket, egy alkalommal fegyverrel támadt az édesanyára is. A lány ekkor zárt össze édesanyjával, sokat aludt vele ölelkezve, még felnőtt korában is, sőt később ezt mondta: „majd a végén is mellette akarok pihenni.”
A terrornak és a rettegésnek az apa öngyilkosságával lett vége, Irén előtt pedig megnyílt az út egy jobb világ felé. Postásnak ment, szerette a munkáját, de a sors közbeszólt. A kamaszlány tét nélkül jelentkezett egy szavalóversenyre, amit megnyert. Ezután döntött úgy, hogy kitanulja a színészmesterséget. Bár idősebb volt, mint a többi növendék, tehetségével kitűnt közülük. Együtt tanult Berek Katival, Horváth Terivel és Soós Imrével. Így írtak róla akkoriban: van benne valami mélyről jövő vadság. A búgó hangja egyszerre meghökkentő és erotikus.
Disszidált, de két nap múlva hazajött
A hirtelen jött sikerrel nevet változtatott, és elhagyta az anyai ágról örökölt Dávid családnevét, mondván, nem illik egy művésznőhöz. A szakma lett az új otthona, és első szerelmét is a színpadnak köszönhette. Bármelyik férfit választhatta volna, de Psota Irénnek a rendező Makk Károly kellett. A színésznő végletekig szerette párját, gyereket akart tőle, és amikor teherbe esett, a férfi abortuszra küldte. Nem sokkal később megismétlődött mindez, a bajt tetézte a férfi hűtlensége. Ezzel összetörte a fiatal művésznő szívét, aki egy muzeológusnál talált vigaszt. Gyereke ebből a kapcsolatból sem született, hamar kiábrándult otthonülő férjéből.
Második kérője egy ismert belsőépítész volt, akivel 1956-ban együtt emigrált Párizsba, itt derült ki számára, hogy sosem tudna másik országban élni, és a kivándorlást követő napokban elment a követségre, hogy kérvényezze a visszautazást. Később a férje is utánajött, de tette nem maradt büntetlenül, hosszú időre bebörtönözték, amit a szerelmesek házassága megsínylett. Psota Irén harmadik férjével, az ismert íróval, Ungvári Tamással 12 évig élt együtt. A művésznő nem kozmetikázta a valóságot, nyíltan vállalta, ha elhagyták, és azt is, hogy csak a második férjébe volt szerelmes.
„Volt három házasságom és volt tizenhárom csodálatos hónapom. Egyszer volt, hol nem volt… Állandó mámor, gyönyör, szárnyalás… Akit teljességgel szerettem, börtönbe csukták, és a hosszú elszakítottság megölte a konkrét szerelmet, de az érzés azóta is itt él bennem. A többiek mind elhagytak.”
Tudta, mikor fog elmenni
Psota Irént szerette a közönség, minden díjat megkapott, de a magányra nem talált gyógyírt, egészen addig, ameddig be nem fogadta első kutyáját. „Én már nem igénylek senkit. Itt a kiskutyám” – nyilatkozta akkoriban. Végletekig ragaszkodott hozzájuk, ő már akkor magával vitte kutyáját a siófoki üdülőbe nyaralni, amikor ez még nem volt megszokott dolog.
A legendás díva idős korában szívinfarktust kapott, amiből csodával határos módon felépült, de sajnos a lakása foglya maradt, ápolónő gondoskodott róla. Tudta, mikor ér véget számára a színészi pálya: „Volt még egy estem, és az annyira jól alakult, annyira sikerült mindent kiadni magamból, hogy a végén úgy éreztem, hogy na, ezzel abba is kell hagynom!” Végül, utolsó éveiben már az élettől is búcsúzott: „Benne vagyok a korban, fel kell készülni arra, hogy bármikor elmehet az ember. Egész életemben rumli meg rendetlenség volt körülöttem, szeretném, ha rend lenne, legalább, amikor majd távozom. Régen mindig kérdezték, hogy »na, most mire, milyen feladatra készül a művésznő?«. Most meg tudom mondani: a halálra!”
Ezután jött a visszafordíthatatlan tragédiák sorozata. Felépülése után combnyaktörést szenvedett, egy éven belül pedig újabb infarktussal szállították kórházba, ahol tüdőgyulladást kapott. Erős szervezete küzdött, de már hiába. Hosszú szenvedés után, 2016-ban 86 évesen távozott…
Van segítség!
Ha Ön vagy valaki a környezetében úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!
Fotó: Gálos Mihály Samu, Mti, Fortepan/Inkey Tibor, Fortepan/Kotnyek Antal
