Már a kapuból integet. Éppen a letört gallyakat takarítja el a ház elől, miközben buzgón emelgeti a kalapját a járókelőknek. Péter bátyót Héregen mindenki ismeri, ahogyan a párját, Döbrentey Ildikó írónőt is, aki friss süteménnyel és gőzölgő teával fogad. Meg is jegyzem: néhány évente, amikor meglátogatom őket, mindig olyan, mintha a szüleimhez érkeznék.
Eleinte előfordult ajtócsapkodás
„Lelki és szellemi nézőpontból több millió magyarul értő gyerek szüleinek érezzük magunkat – mondja mosolyogva Levente Péter –, Ildikó meséin, Gryllus Vilmossal közös dalainkon, a mi szellemi hagyatékunkon is nőnek fel. Ma már Péter bátyónak, Ildikó nénjének szólítanak minket. Hitelességünk alapja, hogy 55 éve élünk tartós szövetségben.”
„Pedig előttünk nem volt minta, hogy is kell ezt csinálni – veszi át a szót Ildikó. – Nem volt pszichológus és párkapcsolati kézikönyv, a szexről pedig tabu volt beszélni, így hát amolyan hályogkovács módjára próbáltuk megoldani, hogy a kapcsolatunk fejlődjön, és mindkettőnk épülésére szolgáljon.”
Péter szerint ez nem volt egyszerű. Mivel igen temperamentumosak, az első időszak bővelkedett konfliktusokban.
„Csapkodtuk az ajtókat, törtek a kristálypoharak – emlékszik Ildikó nevetve. – Végül mindig kibékültünk. Aztán egy nap beláttuk, ez így nem mehet tovább. Azóta önző ösztönlényünk jólléte helyett a közös jóra törekszünk. Ekkortájt »találtuk fel« – mert itthon ilyesmi még nem létezett – a mediálást. Vagyis megkértük egyik közös barátunkat, jöjjön el velünk egy nyilvános helyre, és az ő jelenlétében beszéljük meg viselt dolgainkat. Az volt a koncepciónk, hogy egy kávéházban könnyebben visszafogjuk magunkat.”
„Szerencsére akadt barátunk, aki ezt bevállalta. Megtanultuk, hogyan kell kulturáltan vitatkozni és nem halálra sérteni egymást, mert onnan csak lefelé vezet az út, a bosszú és a gyűlölet poklába” – vélekedik Péter bátyó.
Bibliaolvasással zárják a napot
„Negyvenévesen döbbentem rá, hogy éretlen felnőtt vagyok. Bocsánatot kértem Ildikótól a sok badarságért, amit a kapcsolatunk első tizenöt évében elkövettem, és mondtam neki, szeretném újrakezdeni. Attól kezdve a megbántódásainkat türelmesen megbeszéljük, nagylelkűen megbocsájtunk. Harmincöt éve írok erről a folyamatról, melynek végterméke a Túlélőtréning 3D című munkafüzet-sorozatom a magatartáskultúráról. Talán segíthetem az olvasót az érettebb felnőtté válás rögös útján. Receptet nem adok, inspirálni, biztatni igyekszem a házi feladataimmal. Ha eközben valaki képes a saját valóságára vonatkoztatni, és épül belőle, már megérte.”
A művész nem titkolja, nap mint nap megérinti a kísértés szele, de még nem lett hűtlen a feleségéhez, Ildikó pedig nem féltékeny típus. Fellépések miatt gyakran voltak távol egymástól, akár havonta tíz napot is, ami szerintük jót tett a kapcsolatuknak. „Nem mentünk egymás agyára, és rendszeresen megéltük, hogy hiányzik a másik. Ez aztán rendre tüzet csiholt a szerelmünkbe. Péter esténként alig várta, hogy a fellépések után visszaérjen a szállodába, és felhívjon telefonon. Miután megbeszéltük a napi ügyeket és kiévődtük magunkat, még a távolból is közös bibliaolvasással zártuk a napot. A kapcsolatunk megtartó bázisa a hitünk” – árulja el Ildikó.
A járvány alatt őstermelő lett
Az alkotó házaspár a mai napig igen aktívan él. Fellépnek Kacagó koncert című gyerekműsoraikkal, felnőtteknek lelkiderű-gyakorlatos esteken szolgálnak. Hetente tartanak versmondással és előadó-művészettel is foglalkozó, ingyenes sakk-klubot Héregen – ahogy mondják, ez az ő ajándékuk a befogadó falujuknak. Péter őstermelőként kertészkedik is.
„A Covid alatt sok időm felszabadult, begyűjtöttem a faluban a maradék faanyagokat, és elkezdtem magaságyásokat építeni. Eljött a tavasz, majd a koranyár, és csak úgy burjánzott a cukkini, a paradicsom, ősszel meg érik a hamvaskék Othello szőlő. Amikor eljön a szezon, szombatonként őstermelő egyéni vállalkozóként ott vagyok a héregi biopiacon, és a kerti terméseim mellett a szellemi termékeinket is ajánlom. Az irodalmi és a zenei palettánkról is kerül a piac asztalára. Persze ott is megtalálnak a gyerekek, és már indul is a sakkfeladvány. Mit is mondhatnék? Lassan 80 éves vagyok, a hatvanegyedik munkásévadomban, és életem minden egyes napját, minden feladatát hálásan élem meg. Derűsen viszonyulok a gondokhoz is, a pazarlást nem tűröm. Sem anyagiakban, sem a szellemi, lelki értékeket illetően. Az én legnagyobb kincsem Ildikó, Dorka lányunk és Ábris, Iluska, Viola unokáink édesapja, Dénesünk. Hála a Teremtő útmutató, oltalmazó, megbocsátó szeretetének, hogy erőt ad ellenállnom a Kísértőnek, nehogy valami pitiáner pótcselekvés miatt elveszítsem őket. Esténkénti elszámolásomkor csodaként élem meg az elmúló nap eseményeit.”
Boldogan zsűrizik a meséket
A művészházaspár védnöke és zsűrije a TETT-meseíró pályázatnak, melynek célja, hogy segítse a diákoknak a természettudományok megszerettetését és a tudományok műveléséhez elengedhetetlenül szükséges íráskészségét, a kreatív képzeletük fejlesztését, alkotóerejük felfedezését. „Ez a felkérés nagy megtiszteltetés számunkra. A diákokkal, tanáraikkal és a zsűritagokkal közös, örömteli munka. A legsikerültebb pályaművek pedig bekerülhetnek a TETT-antológiába, ami a pályázó diákoknak komoly motivációt jelent” – mondják lelkesen.
Fotó: Pintér Márta, Privát
