Lélek Sztár

Minek nekünk Valentin-nap? Egy magyar virágkötő honosította meg ezt a kétes megítélésű ünnepet

Endrei Judit, állandó sztárszerzőnk járt utána annak, hogy Magyarországon mióta, minek és miért is ünnepeljük a Valentin napot. Az első ünnepkor ő maga volt a háziasszony.

A Valentin-nap nem csak a fiatalok ünnepe!

Február 14-e a nyugati világban jelentős „virágos” ünnep, ami a szerelemről, a szeretetről és a barátságról szól, de tavaszváró eseményként is tekintenek rá. Mégis, talán nincs még egy ünnepünk, ami ennyire megosztaná az embereket.

Bevallom, én kedvelem. Lehet, azért is, mert anno ott voltam a magyarországi meghonosításánál. Ma már kevesen tudják, hogy az ötlet Guba Ági virágkötőnek köszönhető. A ’90-es évek elején a magyarországi virágkötők bálját ennek jegyében rendezték, nekem pedig a bál háziasszonyának szerepe jutott. Mindent elborított a rengeteg virág, no és a sok-sok piros szív. Ági célja az volt, hogy népszerűsítse a virágkultúrát, és hogy a tavaszvárás napjait megszépítse.

Sokan nem kedvelik ezt az ünnepet, sőt, csak azért is Bálint-napot emlegetnek. Pedig a kettő nem ugyanaz! A Bálint-naphoz népi babonák, jóslások tartoznak, a szokások jelentős része a párválasztással kapcsolatos. A Valentin-nap legjellemzőbb vonása pedig az ajándékozás. De honnan is ered, és miért vált a szerelmesek ünnepévé? A 3. században élt egy püspök, a későbbi Szent Bálint (Valentin, Valentino). Ez a hithű katolikus püspök összeütközésbe került az uralkodóval, amikor II. Claudius megtiltotta a fiatal férfiak nősülését. Azt gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák lesznek, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk van. A püspök viszont úgy tartotta, hogy ez a döntés káros a fiatal férfiakra nézve, ezért titokban összeeskette a szerelmeseket, még a katonákat is. A frissen egybekelteket virágokkal ajándékozta meg. Az uralkodó dühében börtönbe záratta Valentint, aki összebarátkozott a börtönőrével. A hite erejével, imáival visszaadta a börtönőr vak lányának a látását. Kivégzése előtt a püspök üzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A te Valentinod.” A történet szép hagyományként honosodott meg.

Elárulom, hogy mi a barátnőimmel sok éve ünnepeljük ezt a napot, bolondos, giccses kis ajándékokkal lepjük meg egymást, és finom falatokkal kényeztetjük magunkat. Mi már nem várunk a titkos Valentinokra, jobban esik egy kellemesen együtt eltöltött este.

Szeretettel: Judit

Fotó: pexels