és meleg az idő… Gyerekként fújtuk ezt a kedves dalocskát, de felnőttként is dudorásztuk, amikor már alig vártuk, hogy mehessünk nyári szabadságra. Gyerekkorom falusi nyarai sokszínűek voltak. A csendesebb napokon egyszerűen kiraktuk az udvarra a nagy lavórt, vízzel tele, délre már fel is melegedett, lehetett „strandolni”. Már nagyobb élményt jelentett, amikor igazi strandra mentünk, vagy a közeli Tisza-partra. Gyermeki emlékezetem máig megőrizte a part selymes homokját, a folyó langyos vizét. De az igazi, nagy nyári kaland mégis az volt, amikor két hétre elmentünk táborozni a Bükkbe, a Mátrába vagy éppen a Balaton mellé. Két hét kint a természetben – ezek az élmények is közrejátszhattak abban, hogy ma a természet nagy rajongója vagyok.
Katonai sátrakban laktunk, hideg vízben mosakodtunk, ilyen körülmények között könnyen, üstben elkészíthető egytálételeket ettünk. Magunk tartottunk rendet, amit természetesen pontoztak is, sokat játszottunk, például számháborúsdit, és sok mindent megtanultunk a természetről is. Az egyetlen kihívást az akadályverseny jelentette. Azért nem szerettem, mert kötélen kellett átevickélni egyik fától a másikig, ami nekem sem függőlegesen, sem vízszintesen nem ment soha. A legizgalmasabb mégis az éjszakai őrség volt. Két óra a koromsötétben, mindenki alszik, körülöttünk a titokzatos erdő, de mi, a társammal hősiesen helytállunk. Persze azért sokat segített ezeken a hideg éjszakákon, hogy a konyhasátorban mindig maradt valami harapnivaló, leginkább zsíroskenyér és egy kis tea.
De miért is idézem fel ezeket a gyerekkori emlékeket? Mert ha tehetném, ilyen kalandos táborokat szerveznék ma is. Persze biztosan vannak ilyenek is, bár az én gyerekeim a legtöbb táborból csalódottan jöttek haza.
Mégis miért jó, ha a gyerekek elmennek táborozni, miért érdemes elengedni őket? Mert felfedezhetik azt, amit őszintén élveznek és szeretnek. Ha különböző iskolákból kerülnek össze, megtanulnak nyitottnak lenni egymás iránt, életre szóló barátságok is kialakulhatnak. És talán a legfontosabb, hogy nincs ott anya, apa, aki majd megoldja, elintézi… A gyerekek az otthontól távol önállóbbak, sőt öntudatosabbak, magabiztosabbak lesznek.
Szeretettel: Judit
