Tavaly nyáron, amikor perzselő hőség tombolt, először szembesültem azzal, hogy az állatok, köztük a kis madarak is legalább annyira szenvednek a hőségtől, mint mi, emberek. Már régen vágytam arra, hogy nekem is legyen a teraszomon egy egyszerű kis szökőkút. Egy alkalommal, miután feltöltöttem friss vízzel a nagy tálat, bent tettem-vettem a nappaliban. Egyszer csak fura hangokra lettem figyelmes. Képzeljék, egy kis madár lubicolt a vízben, ő csapott nagy zajt. Perceken keresztül figyeltem, ahogy hihetetlen élvezettel fürdőzött, szárnyacskáival csapkodta a vizet, közben ivott is egy-egy kortyot. Akkor elhatároztam, mindig lesz kint víz, hogy az erre repülő kis jószágok ihassanak vagy fürdőzhessenek egyet. Télen is nagyon szeretem, amikor a kis cinkék megjelennek, biztosak lehetnek abban, hogy az én ablakomban mindig találnak „harapnivalót”. Még a munkaasztalomat is úgy alakítottam ki, hogy szinte az orrom előtt csipegetik a magokat. Olyankor mozdulni sem merek, nehogy elriasszam őket. Az öreg diófámnak is csak azért kegyelmezek meg évek óta, mert télen-nyáron megállóhelyül szolgál a madaraknak. Nemcsak őket fosztanám meg a pihenőhelytől, de magamat is a látványtól.
A kertünkben kis sünök is laknak. Ez úgy derült ki, hogy egyik késő este, a teraszon üldögélve a borostyánok tövéből fura, szuszogó hangot hallottunk. Ez csak egy süni lehet – örömködtünk. Akkor nem mutatta meg magát, mi meg nem akartuk elijeszteni. Aztán egyik este felfedeztem, hogy a cicának kitett ételt jóízűen eszegetik a sünök. Kifigyeltük, hogy valóban nálunk laknak. Olyan helyet választottak, ahol senki nem zavarja őket. Fűnyírás után mindig ugyanoda, a kert alsó részébe gyűjtjük a füvet. És mióta kiderült, hogy a kupacnak állandó lakói vannak, nagyon vigyázunk, hogy senki és semmi ne zavarja őket.
Akinek cicája vagy kutyusa van, természetes dolognak érzi, hogy jó gazdiként lelkiismeretesen gondoskodik róluk. De ez a figyelem ugyanúgy kijár a környezetünkben élő más kisállatoknak is. Gondoljunk arra, hogy a klímaváltozás egyre többször hoz tikkasztó meleget, mindent beépítünk, hiányoznak az ivóhelyek, ahol az állatok a szomjukat olthatnák, fürdéssel felfrissülhetnének.
Szeretettel: Judit
Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.
