„Egy varázslatos, gyönyörű, ugyanakkor nehéz időszak volt. Amikor visszagondolok arra, ami akkor történt, talán csak most értem meg igazán. Ennyi idő kellett, hogy lefőjön a kávé. Akkor nagyon sok minden nehéz volt, hatalmas volt a pszichés terhelés, és ez csak most kezd felszabadulni bennem – magyarázza Magdi.
– Akkor leástam a lelkem mélyére, csak magammal és a három kis magzatommal voltam, mindennap imádkoztam értük, és mantráztam, hogy minden rendben lesz. Szinte teljesen elszigetelt állapotot tudtam teremteni magunknak. Aztán később kórházba kerültem, és akkor már tényleg a nap 24 órájában csak velük voltam. Utólag visszagondolva nagyon hálás vagyok azért, hogy azt a várakozást így élhettem meg. Ha valóban igaz, hogy magzati korból is sok dolgot magunkkal viszünk a későbbi életünkre, akkor azt hiszem, nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna a Jóistentől, mint hogy azokat a heteket így tölthettük.”
Szöveg: Baku György
fotó: Borzi Vivien, privát
