Sok éve már, úgy ötvenéves korom óta eszem étrend-kiegészítőket, vitaminokat, ásványi anyagokat. Korábban mindig azt hangoztattam, hogy nekem nincs szükségem erre az „úri huncutságra”, hiszen változatosan étkezem, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztok. Aztán meghallgattam egy előadást, majd további információkat gyűjtöttem, és kezdtem rájönni, hogy nem biztos, hogy igazam van. Ez egy Bika jegyűnek nem könnyű!
Abban a bizonyos előadásban hallottam először arról, hogy dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet ökológiai tanszékének tanára évtizedek óta vizsgálja, hogy a környezetszennyezés hatására hogyan romlott a talajaink minősége, és ennek következtében milyen káros hatások érték a növényeket, állatokat és rajtuk keresztül az egészségünket. Megállapította, hogy az 1960-as évektől napjainkig az élelmiszerekben drasztikusan megváltozott a mikroelemek és a vitaminok mennyisége. A karotin 50 százalékkal, az E-vitamin 60, a B12-vitamin pedig 90 százalékkal csökkent! Egy 1985-ben végzett felmérés adataival összehasonlítva a zöldségek és a gyümölcsök vitamin- és ásványianyag-tartalma mintegy hetven-nyolcvan százalékkal zuhant le. A régebbi mérés szerint például egy átlagos súlyú alma C-vitamin-tartalma 5 milligramm volt, most ugyanez az érték mindössze 1 milligramm. A brokkoli kalciumtartalma 100 milligrammról 35-re esett vissza. Mivel a talajból kimosódtak a kalcium-, magnézium-, vas-, mangán- és réztartalékok a növényekben, ennek következtében az állatokban sincsen elegendő ásványi anyag. Jól példázza ezt a romlást, hogy 1966–1990-ig a búza, a répafélék és a burgonya vastartalma 50 százalékra csökkent.
A korábban említett tények miatt az emberi szervezet működéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat vitaminok és ásványi anyagok kellő mennyiségben történő bevitelével lehet és érdemes pótolni. A tápanyaghiány azt jelenti, hogy a bevitt táplálék mennyisége elegendő ugyan, de a hasznosanyag-tartalma minimális. Ezt minőségi éhezésnek hívják a szakemberek, ami mindannyiunkat érint. Nagyon találó a hasonlat, olyan, mintha egy ceruzaelemmel akarnánk működtetni az elektromos sütőnket.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
