Sajnos manapság mindennapos, hogy valaki elveszíti a munkáját, és hosszú ideig nem talál másikat. Ahogyan az is, hogy végső elkeseredésében már más országban is szerencsét próbálna. De ki hinné, hogy még egy olyan sikeres művésznek is komolyan megfordult ez a fejében, mint Csomor Csilla?
»Az életem bizonytalan lett«
„A színházam új igazgatója több mint húszévnyi színészi munkám után úgy döntött, megválik tőlem – mesélte korábban a Meglepetésnek Csilla. – Mivel mindig is jó kapcsolatban voltunk, sőt, az önálló estemet is ő rendezte, ez felért egy nehezen gyógyuló, nyílt sebbel. Mivel akkor már nem voltam a Barátok közt aktív szereplői között sem, az életem, a létem bizonytalanná vált. Nincs férjem, gyermekem sem született, a színházi közeg jelentette a drága szüleim mellett a családot. Ez volt, és ma is ez az a szerető társaság, ami éltetett, amiért azt is feláldoztam, ami egy nőnek a legfontosabb. Igen, most az anyaságra gondolok…” – mondta nagyot sóhajtva.
Csilla beszélt, a tőle megszokott gazdag arcjátékkal, képtelen volt leplezni a gombócot a torkában, érzéseiről csillogó szemei árulkodtak. Ahogymondta, úgy érzezte, nem tudott volna egyszerre anyaként és színésznőként is megfelelően helytállni, így inkább a színpadot választotta.
„Több kolléganőmet láttam már hihetetlen zaklatott állapotban, mert nem voltak képesek az egész lényükkel jelen lenni az esti előadáson, miközben a kisgyerekük lázasan, betegen feküdt otthon, az ágy mellett egy idegen bébiszitterrel, holott nekik kellett volna ott ülni! Ezt az érzést én nem tudnám elviselni. Ha valamit csinálok, csak egész szívvel teszem, ilyen a természetem.”
»Leküzdöttem a görcsös akarásom«
A színházi szerződés megszűnése után, saját család hiányában, Csilla nem tudta, mit kezdjen a hirtelen rászakadt szabadidővel. Eleinte falta a könyveket, rendezvényekre járt, ám ez csak ideig-óráig működött. Belülről egyre inkább hajtotta a kényszer: tenni kell valamit, dolgozni kell, hiszen jönnek a számlák, az élet megy tovább!
„A műsorirodák az évek során hozzászoktak, hogy nagyon elfoglalt vagyok, így csak hébe-hóba hívtak szerepelni. Hiába jeleztem, hogy szabad lettem, de nem azt a világot éljük, amikor az igazgatók felvehetnek új társulati tagot. Mindenhol létszámstop van, és ez a tény vitt odáig, hogy komolyan fontolgattam, hagyom a színészetet a csudába, felvételizek a Testnevelési Egyetemre, elvégzem a golf-szakedzői szakot, női edzőből úgyis hiány van szerte a világban.” – mondta 2012-ben.
Egyedül élt
Hogy ez a pályamódosítás mégsem történt meg, egy véletlennek volt köszönhető.
„Találkoztam egy spirituális tanokkal foglalkozó párral, akik hosszú, lelkizős beszélgetésekkel segítettek abban, hogy leküzdjem a görcsös akarásom, ami a hivatásomat illeti, hiszen nem csak ez az egy munka létezik.”
Ám amint Csilla lemondott a színészi pályáról, és elkezdte kialakítani az új életét, egyre-másra érkeztek hozzá felkérések különböző szerepekre és művészi feladatokra. A sors különös fordulatot vett, Csilla így összegezte a történteket:
„Érdekes, hogy amint képes voltam elengedni a vágyaimat, megfeledkeztem a görcsölésről, az élet tálcán, ajándékként tette elém azt, amit annyira akartam azelőtt. Most újra hiszek a jövőben, úgy néz ki, hogy ismét szép napjaim jönnek a művészi pályán, így a golfedzőség egy időre ugrott.”
Fotó: archív
Az interjú eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban.
