Sztár

Korhatártalanul Endrei Judittal: Moziznak a cicáink

Falun még a cicák élete is egyszerűbb! Legalábbis gyerekkoromban így láttam. Nem igazán kényeztettük őket, ettek, ami megmaradt az asztalunkról, jöhettek-mehettek szabadon.

Most ugrom az időben, nagyjából ötven évet. Pár éve cica került a házunkhoz, mondhatnám, egy cica mama választott minket, megörvendeztetve két kis kölyökkel. Az egyiket elvitték az eredeti gazdák, de itt maradt Begemót – ez lett a neve. Kézzel-lábbal hadakoztam, tiltakoztam, de a szívem mélyén én is szerettem volna, ha marad. Így maradt. Begemót kinti cica lett, teljes szabadságot élvezett, lejárt a közeli rétre, naphosszat nem tudtuk, merre jár. Érdekes lett volna nyomkövetővel figyelni, vajon merre kalandozik. Eltelt pár év, jelentősen megnőtt az autós forgalom az utcánkban, felépült egy lakópark is mellettünk, és egyre többször hallottam, hogy róka és aranysakál is megfordul a környéken. Ráadásul, mind többször olvastam a felelős cicatartásról, aminek az is része, hogy tartsuk benn őket. Hiszen nagyon veszélyesek a madarakra, és rájuk is sok veszély leselkedik. Így aztán döntöttünk, nem mehetnek ki többé. Többes számban írom, mert közben örökbe fogadtunk még egy kislány cicát, a Mandala nevet kapta.

Sokféle játékot kaptak már, hiszen a macskákkal játszani kell, nem elég csak ellátni őket. Bevallom, engem is szórakoztat, ahogy élvezettel kergetnek egy „egeret” vagy éppen egy labda után nyargalnak. Aztán felfedeztem, hogy igazán attól jönnek lázba, ha a teraszon megjelenik egy-egy madár. Lapos kúszásban közelítenek az ablakhoz, furán kaffognak, de a csipogó vendégeket szerencsére megvédi az ablaküveg.

Szerettem volna gyakrabban „moziba vinni” a cicákat. Télről megmaradt némi napraforgómag, ebből olykor 15-20 szemet kiszórok, és persze hogy hamar megjelenik a gerlepár vagy néhány veréb. Mielőtt a madárvédők felhorgadnak, hogy nyáron nem szabad etetni a madarakat, nos, nyugodjanak meg, ennyi senkinek nem árt. Mióta pedig meleg lett, ivóvizet rakok ki a madaraknak, jó nagy tálakban, hogy fürödni is tudjanak, ha melegük van. No, ez már felér egy „kalandfilmmel”, olyan lelkesen nézi a két kis macsek. De szeretném, ha még több mozgás és játék lenne kis bezárt életükben. Most várat építek, kartondobozokból.

Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.