A lányaim mindenképpen szerettek volna megtanulni biciklizni. Ez épp olyan természetes óhajuk volt, mint ahogy korán megtanultak úszni is. No de ott szakszerűen vigyázott rájuk Feri bácsi, az úszómester – az én anyai tudományom kevés lett volna a szabályos, biztonságos úszástudás megszerzéséhez. Ám biciklizni én akartam megtanítani őket. Csöndben elárulom, kedves Olvasó, hogy nagyon nehezen sajátítottam el ezt a tudományt. Jól emlékszem, drága nagyapám mi mindenre képes volt értem. Futott mellettem, a biciklire szerelt seprűnyéllel próbált irányítani, óvni attól, hogy elessek. Ráadásul ahányszor – háromszor – új, nagyobb kerékpárt kaptam, mindig szinte a nulláról kezdtük. Végül egy bokatörés vetett véget a próbálkozásnak.
De visszatérek a gyerekeimhez. A nagyobbik lánykám már jó ideje rágta a fülem, ő is meg akar tanulni bicajozni. Kidolgoztam a módszert, kimentünk a Pilisbe, egy kicsit lejtős útra. Azt gondoltam, ott majd könnyű lesz, csak gurulnia kell, ripsz-ropsz magabiztosan fog tekerni. Futottam mellette, próbáltam megtartani, közben attól rettegtem, nehogy elessen, és valami baja legyen. Hamar beláttam, ez így nem fog menni, már csak azért sem, mert öt perc múlva lógott a nyelvem. Új „módszeren” kellett elgondolkoznom. Éppen azon a hétvégén kapott meghívást egyik osztálytársától egy ottalvós „bulira”. Nyugodtan elengedtem, hiszen tudtam, jó helyen lesz. Másnap, mielőtt „visszakaptam” a lánykámat, hívott a kis barátnő anyukája. Valahogy így kezdődött a mondata: „Ne ijedj meg – »szeretem« az ilyen kezdéseket –, nem történt semmi komoly, de néhány kék folttal ér haza a gyermeked! Ugyanis megtanult biciklizni.” Összeszorult a szívem. De amikor megláttam, rögtön meg is nyugodtam. Boldog mosollyal újságolta: „Mama, tudok bicajozni!”
Valószínűleg, ha ott vagyok, és nézem, ahogy újra meg újra elesik, sopánkodtam volna, még az is lehet, hogy azt mondtam volna, hagyjuk abba, míg nagyobb baj nem lesz. Ő pedig megijedt volna, sőt talán feladta volna a próbálkozást. Levontam a magam tanulságát: olykor bizony hagynunk kell a gyerekeinket, akár valóságosan, akár képletesen, kék foltokat begyűjteni, mert ez segít az önbizalmuk erősítésében is.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit további írásait ide kattintva tudja elolvasni.
