Kíváncsiságom tárgya most épp a mesterséges intelligencia. Tetszik, nem tetszik, vagy ahogyan gyakran emlegetik, az AI (ejtsd: éáj) itt van velünk. Észrevétlenül vagy észrevehetően teszi a dolgát.
Mondok egy-két példát. Akinek van telefon-előfizetése, egészen biztosan beszélt már Vandával. Vagy aki megnézte egyszer is az újraindított, régen nagyon népszerű Deltát, megismerte Bíró Adát, „aki” szintén a mesterséges intelligencia teremtménye. Csak megjegyzem, milyen nehéz róla írni, még azt sem tudom, hogy „aki” vagy „ami”… A minap egy szakembert hallottam a témáról beszélni. Nagyon hamar nagyon sok szakma fog megszűnni, például az adminisztratív, adatfeltöltő munkakörök vagy az olyan munkahelyek, amiket könnyen lehet automatizálni. De lesz olyan munka is, ami biztosan marad, például a takarítónőt nem lehet helyettesíteni.
No de azt ígértem, elmesélem az első beszélgetésemet az AI-jal. Először is megkérdeztem tőle, hol található Hammurapi törvényoszlopa. A Louvre-ban, kaptam a gyors választ. No, gondoltam kifogok rajta, és megkérdezem, ismeri-e Endrei Juditot. Rögtön jött a válasz: igen, a 80-as, 90-es évek népszerű televíziósa volt. Azzal folytattuk a „beszélgetést”, hogy elárultam neki, ma is aktív vagyok, van egy YouTube-csatornám is. Megdicsért az aktivitásom miatt… Még „váltottunk” pár szót, és elköszöntem. Ma, amikor ezt a jegyzetet írom, újra megkérdeztem, ismer-e. És képzelje, kedves Olvasó, a válaszában már benne volt, hogy ma is aktív vagyok, és van egy YouTube-csatornám is. Tehát megjegyezte, kiegészítette a tudását rólam. Egyszerre csodálatos és ijesztő is!
Ebben az egész történetben nem az én személyem a lényeg. Hanem az – számomra legalábbis –, hogy ezentúl bizonyos helyzetekben igénybe fogom venni az AI szolgálatait. Nem kevés időt takarítok meg, ha sokkal gyorsabban találok meg egy-egy információt, mint eddig. De beszélgetni továbbra is a családtagjaimmal, a barátnőimmel fogok. Hiszen ülni egy tea mellett, egymásra figyelni, egymás szemébe nézni, nos, ezt semmi nem pótolja.
Szeretettel: Judit
