Az ölelés, ha egyedül élünk
Sok-sok kutatás bizonyította már, milyen nagy szükségünk van az ölelésre. De enélkül is tudjuk, milyen érzés, ha átölel minket a gyermekünk, az édesanyánk vagy édesapánk, a testvérünk, a szerelmünk, a barátunk. Az ölelés az egyik legegyszerűbb, mégis legmélyebb emberi gesztus, amely szavak nélkül is képes kifejezni szeretetet, támogatást, biztonságot és közelséget. Már azt is tudjuk, naponta legalább nyolc ölelésre van szükségünk. Rendkívül jó hatással van a betegségek leküzdésére, a magány, a stressz és a fáradtság elfeledtetésére. Az ölelés során bizalom alakul ki, és a biztonság érzése tölt el bennünket.
Növeli a szervezet boldogsághormon-szintjét, így csökkenti az elszigeteltség, az egyedüllét és a harag érzését.
Magának nyújt vigaszt
És itt álljunk is meg egy pillanatra! Mi történik, ha valaki egyedül él? Ha nincs a közelben senki, aki naponta többször is átölelhetné? Megtudtam, hogy van megoldás. Mégpedig az önölelés. Ez az öngondoskodás és önszeretet gesztusa. Amikor valaki valóban önmagát öleli át. Ezzel mintha saját magának nyújtana vigaszt, biztonságot és megerősítést. Ez a mozdulat segíthet megnyugodni stresszes helyzetekben, csökkentheti a szorongást.
Érdekes módon a testünk fiziológiailag is reagál az önölelésre. Ugyanúgy serkenti a „szeretethormon” termelődését, mint amikor valaki mástól kapjuk. Néhány példa: a kezünket a szív fölé helyezzük, és egy ideig ott tartjuk. Vagy finoman simogatjuk az arcunkat. De az is megnyugtatóan hathat, ha összekulcsoljuk a kezünket vagy a karunkat, a vállunkat simogatjuk jólesően.
Tehát nem kell kétségbeesni! Hiszen ilyen módon meg tudjuk magunkat nyugtatni, amikor nem áll rendelkezésünkre mások támogatása, vagy szükségét érezzük, hogy saját belső világunkkal kapcsolatba lépjünk. Az érzelmi értelemben vett önölelés azt jelenti, hogy elfogadjuk és szeretjük magunkat a gyengeségeinkkel, hibáinkkal és a teljes önmagunkkal. Ilyenkor képesek vagyunk megbocsátani magunknak, elismerni a saját erőnket, és szeretni magunkat anélkül, hogy külső megerősítést keresnénk. Érdemes ezzel kísérletezni. Mindenki másképp reagál ezekre az érintésekre. Figyeljük meg, hogy nekünk melyik mozdulat hoz valódi megnyugvást!
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
